Aukciós tétel adatai
Budapest, 1884, Aigner Lajos kiadása (Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Bp.), 200 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Balatoni ég alatt. Írta: Endrődi Sándor.
Fekete-fehér könyvdíszekkel illusztrált, valamint szerzői ajánlással és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Az előzéklapon tollal beírt tulajdonosi bejegyzés, az előlapon, a címlapon és néhány oldalon tulajdonosi szárazbélyegzés látható. A könyvet a Pallas, Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság nyomtatta Budapesten.
Korabeli félbőr kötésben lévő példány feliratozatlan, színes, mintás, enyhén kopott címfedéllel és hátlappal, feliratozatlan, sérült könyvgerinccel, színes előzéklapokkal, néhol kissé foltos belívekkel, egyik oldalon ceruzás bejegyzéssel (146 p.), másik oldalon ceruzás jelöléssel (165 p.), szépen körbe színezett lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Endrődi Sándor (Veszprém, 1850. január 16. – Budapest, 1920. november 7.) magyar költő, író, az MTA levelező tagja. Tanulmányait Nagyszombaton, Veszprémben, Kecskeméten és a székesfehérvári katolikus gimnáziumban végezte. Az önképzőkörben, melynek elnöke akkor Wekerle Sándor volt, már kitűnt költői tehetségével. Pozsonyban és Pesten színészettel próbálkozott, majd Pápán leérettségizett. Ezt követően Berlinben és Lipcsében esztétikai és irodalmi előadásokat hallgatott. Visszatérve Budapestre előbb a jogra, később a bölcsészetre iratkozott be. Miután első verse megjelent a Nefelejtsben (1868), csakhamar a Fővárosi Lapok, a Hazánk, a Külföld, a Magyarország, a Nagyvilág, a Figyelő, az Athenaeum és az Otthon is közölte az írásait. A Csávolszky-féle Baloldal és a Fővárosi Lapok belső munkatársaként is működött.
"...Endrődi Sándor jeles fiatal költőnk, dalban sokat zengett már, tárczaczikkekben sokat lelkesített. Az irodalomnak nem vált kárára, a Balatonnak is mindenesetre használt. Most egy kötetprózája szól a Balaton szépségeiről. Költői kedélylyel, szépen irt kötet, összesen tizennégy czikkben. Rendkívüli szeretet e vidék iránt, feledhetetlen emlékek, melyek mindig és mindig fölmerülnek; néhány sentimentális elérzékenyülés, mely borong és sóhajt: ezek uralkodnak a könyv íróján, kinek gondolatai otthont éreznek a Balaton partján, nemcsak ideiglenesen, mert czikkeinek tárgya innen való, hanem mélyebb vonzalmi okokból. Ez ád e könyvnek bensőséget, költőibb értéket, sok igazságot..." - írta a műről a Nemzet c. politikai napilap (1884. július 22./3. évfolyam/679. szám).
Előszó
Mikor az ember hónapokon keresztül vesződött fáradságos munkával s a hétköznapi dolog prózája mellett elfeledte már a szabadságot, a repülést, a természetet, költészetének milliónyi szépségével;...
Tovább
Előszó
Mikor az ember hónapokon keresztül vesződött fáradságos munkával s a hétköznapi dolog prózája mellett elfeledte már a szabadságot, a repülést, a természetet, költészetének milliónyi szépségével; akkor bizony kimondhatatlanúl édes érzés egyszerre csak megindulni a vasuton s elhagyni a várost (ha az esetleg oly kedves, kellemes is, mint a minő - Nagy-Várad) és szállni, sietni ragyogóbb ég alá, erdőkhöz, vizekhez s föllélegzeni végre a Balatonmellék üditő tájain! Oh hátha még e táj gyermekkori ismerősöd s leggyengédebb érzéseidnek, legviharosabb indulataidnak békés temetőhelye! Halottaid pihenhetnének-e költőibb helyen? Eltünt, örökre tovasuhant óráidat visszaélhetnéd-e másutt is úgy, mit e magányos, szelid partokon, a teli hold sugaraitól elborítva s hallgatva a hullámok titokzatos regéket zsongó moraját? Hogy' lebegett, hogy remegett előttem e kép szüntelen! Alig vártam, hogy a budai indóháznál legyek s robogjon velem a vonat ama régen látott, mindig szeretett vidékek felé...
Vissza