Kovács Endre: Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben (Niederhauser Emil számára dedikált példány)
Akadémiai Kiadó
(Budapest)
,
Kiadói varrott papírkötés , 141 oldal
Kiadói varrott papírkötés , 141 oldal
| Sorozatcím: | Értekezések a történeti tudományok köréből-Új sorozat |
|---|---|
| Kötetszám: | 5 |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 20 cm x 14 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2021-12-12 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1958, Akadémiai Kiadó (Akadémia Nyomda, Bp.), 141 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Új Sorozat. No.: 5. sz. Szerkeszti: Barta István.
Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben. Írta: Kovács Endre.
A címlapon a szerző, Kovács Endre tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Niederhauser Emil barátomnak szeretettel Kovács Endre. Bp. 958. III. 31.”.
A dedikáció címzettje, Niederhauser Emil (Pozsony, 1923. november 16. - Budapest, 2010. március 26.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kelet-Európa történelmének neves kutatója.
Bevezetéssel, számozott lábjegyzetekkel, francia nyelvű összefoglalóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített tanulmánykötet. Nyomtatta az Akadémia Nyomda Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos, a kiadó emblémájával ellátott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Kovács Endre (Paks, 1911. május 19. – Budapest, 1985. április 18.) történész, irodalomtörténész, író. A felsőfokú tanulmányait a Comenius Egyetemen végezte, ahol magyar–filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Először Pozsonyban tanított, majd a bécsi döntések után az érsekújvári reálgimnázium tanára lett. Az "Érsekújvár és Vidéke" c. lap szerkesztője is volt. Verseket, novellákat, regényeket, de hamarosan a tudományos kutató munka kötötte le figyelmét. A budapesti egyetemen szlavisztikából diplomázott. Később a budapesti Kelet-Európai Tudományos Intézet csehszlovák szakreferenseként, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársaként, majd osztályvezetőjeként tevékenykedett. Fő kutatási területe a magyarok és a szlávok kapcsolatainak újkori története, a lengyel irodalomtörténet, az Osztrák–Magyar Monarchia és Lengyelország területének társadalmi, történeti, politikai, irodalmi kultúrájára volt.
„…Kovács Endre tanulmánya kitűnő és követésreméltó példa arra, hogy erőltetett szóképek, mesterkélt „irodalmiaskodás" és hamis pátosz nélkül, a szorosan vett tudományos kifejezéskészlet és stílus körén belül maradva szépen és érdekfeszítően meg lehet írni a legszárazabb és legbonyolultabb témákat is. Témaválasztása, gazdag anyaga és eredményei mellett ez a művészi tudományos stílus is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Kovács Endre könyvét nemzetiségtörténeti irodalmunk maradandó alkotásának tekintsük.” – írta a műről Katus László (Századok, 1960./94. évfolyam/1-6. szám).
Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben. Írta: Kovács Endre.
A címlapon a szerző, Kovács Endre tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Niederhauser Emil barátomnak szeretettel Kovács Endre. Bp. 958. III. 31.”.
A dedikáció címzettje, Niederhauser Emil (Pozsony, 1923. november 16. - Budapest, 2010. március 26.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kelet-Európa történelmének neves kutatója.
Bevezetéssel, számozott lábjegyzetekkel, francia nyelvű összefoglalóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített tanulmánykötet. Nyomtatta az Akadémia Nyomda Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos, a kiadó emblémájával ellátott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Kovács Endre (Paks, 1911. május 19. – Budapest, 1985. április 18.) történész, irodalomtörténész, író. A felsőfokú tanulmányait a Comenius Egyetemen végezte, ahol magyar–filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Először Pozsonyban tanított, majd a bécsi döntések után az érsekújvári reálgimnázium tanára lett. Az "Érsekújvár és Vidéke" c. lap szerkesztője is volt. Verseket, novellákat, regényeket, de hamarosan a tudományos kutató munka kötötte le figyelmét. A budapesti egyetemen szlavisztikából diplomázott. Később a budapesti Kelet-Európai Tudományos Intézet csehszlovák szakreferenseként, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársaként, majd osztályvezetőjeként tevékenykedett. Fő kutatási területe a magyarok és a szlávok kapcsolatainak újkori története, a lengyel irodalomtörténet, az Osztrák–Magyar Monarchia és Lengyelország területének társadalmi, történeti, politikai, irodalmi kultúrájára volt.
„…Kovács Endre tanulmánya kitűnő és követésreméltó példa arra, hogy erőltetett szóképek, mesterkélt „irodalmiaskodás" és hamis pátosz nélkül, a szorosan vett tudományos kifejezéskészlet és stílus körén belül maradva szépen és érdekfeszítően meg lehet írni a legszárazabb és legbonyolultabb témákat is. Témaválasztása, gazdag anyaga és eredményei mellett ez a művészi tudományos stílus is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Kovács Endre könyvét nemzetiségtörténeti irodalmunk maradandó alkotásának tekintsük.” – írta a műről Katus László (Századok, 1960./94. évfolyam/1-6. szám).
Előszó
A magyar-délszláv viszony kétségtelenül kiemelkedő helyet foglal el azoknak a politikai jelenségeknek sorában, melyek társadalmunknak 1848 felé tartó fejlődését olyannyira bonyolulttá tették.... TovábbElőszó
A magyar-délszláv viszony kétségtelenül kiemelkedő helyet foglal el azoknak a politikai jelenségeknek sorában, melyek társadalmunknak 1848 felé tartó fejlődését olyannyira bonyolulttá tették. Polgári történetírásunk néhány alapvető munkában igyekezett képet nyújtani a délszlávok múltszázadbeli politikai mozgalmairól és a probléma súlyához illő széleskörű adatfeltárással teremtett alapot a további vizsgálódás számára. Miskolczy Gyula, Thim József nagy kötetei ma is alapvető forrásértékűek a marxista kutatók számára, akikre a jövőben nyilván az a feladat vár, hogy a délszláv mozgalmak felületi politikai lefolyása mögött megkeressék a gazdasági-társadalmi változások mélyebb rúgóit. Aránylag kevés figyelmet fordított a régi történetírás azokra a tendenciákra, melyek a magyarországi nemzetiségi kérdés kiéleződésének időszakában a kiegyezés, a kölcsönös megértés érdekében munkálkodtak. Az 1848-as szabadságharcot megelőző időkben az ilyen törekvések valóban gyéreknek mondhatók, megnő azonban jelentőségük a forradalmi periódusban, amikor az ország területén élő nem-magyar népekhez fűződő viszony elsőrendű katonai kérdéssé is válik s amikor a Habsburg-ellenes erők összefogása vagy szétforgácsolódása a szabadságharc sikerének vagy bukásának alternatíváját állítja az érdekkelt népek vezetőinek szeme elé. A forradalmi szabadságharc menete idején, amikor a magyar nemzet teljesen magára hagyva vívja hősies küzdelmét a reakció egyesített erőivel szemben, hatványozott értelme és súlya van minden olyan lépésnek, mely a nemzetiségi ellentétek gyújtóanyagának kikapcsolásával igyekszik együttműködést teremteni a legtermészetesebb szövetségesek: a bécsi abszolutizmus által egyformán sanyargatott monarchiabeli népek között. Vissza
Tétel sorszám:
227
Kikiáltási ár:
8.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
- Ft
Licitek száma: 0
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |