Aukciós tétel adatai
Békéscsaba, 1946, k. n. (Petőfi-nyomda, Békéscsaba), 44 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Csordulatig. Versek. Írta: Garai István.
A címlapon a szerző, Garai István tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "H. G.-nak. B-csaba, 1946. XI. 18. Garai István".
A rajzokat tervezte és metszette: Lengyel Lóránt. Szövegközti, fekete-fehér, feliratozatlan rajzokkal illusztrált, valamint a kötet szerzőjének műveiről készült tájékoztatóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített verseskötet. Az előlapon tollal beírt tulajdonosi bejegyzés látható. A verseskötetet a Petőfi-nyomda nyomtatta Békéscsabán.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratos, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, keretes, enyhén kopott címfedéllel, feliratozatlan, kissé sérült könyvgerinccel, néhol enyhén foltos, sérült belívekkel, hátlapon a nyomda feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Garai István (Nagyölved, 1915. szeptember 12. – Budapest, 2008. október 25.) költő, tanár. Egyetemi tanulmányait először Pozsonyban, a Komenský Egyetemen, majd 1938-tól, az északi területrészek visszacsatolása után, Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. 1941-ben kapta kézhez magyar-szlovák szakos tanári diplomáját. Tanított Dunaszerdahelyen, Ipolyságon, majd a délvidéki Bács-Petrőcön, és Békéscsabán. 1948-ban „Mesekirály” c. kötete miatt elítélték, és két évet Szegeden, a Csillagbörtönben töltött. Szabadulása után Kőszegre, majd Esztergomba, végül 1954-ben Siófokra került. Kezdetben kályhafűtőként, dekádelszámolóként, bérelszámolóként dolgozott, egészen 1964-es rehabilitálásáig. Később a siófoki Perczel Mór Gimnázium magyar-latin szakos tanára lett, egészen 1977-es nyugdíjba vonulásáig. 1984-ben Budapestre költözött, ahol 2008. október 25-én bekövetkezett haláláig élt és alkotott.
Előszó
Mintha taglóval
Mintha taglóval sújtottak volna
homlokomra,
úgy vagyok én, úgy szédelgek itt,
várva biztos bomlás perceit.
Reménységből esem balsejtésbe
s esdve-kérve
hullok Uram lélekben...
Tovább
Előszó
Mintha taglóval
Mintha taglóval sújtottak volna
homlokomra,
úgy vagyok én, úgy szédelgek itt,
várva biztos bomlás perceit.
Reménységből esem balsejtésbe
s esdve-kérve
hullok Uram lélekben eléd,
s jaj, fohász mind hiába-beszéd
Poklok kínja égeti velőmet
s inkább nőnek
háborgásim, mintsemhogy halkan
tünnének más érzés-áradatban.
Vissza
Tartalom
Mintha taglóval 5
Stockerau, 1945 7
Új magyar Jeremiás 9
Utolsó sikoly némaság előtt 11
Orosz őrök árnyékában 12
Németeket kereső ének 13
Fogoly-imádság 15
A sötétség rigmusai 16
Tétlen hever 17
Csordulatig 18
Vallatjuk egymást 19
Ha meghalnék itt 21
Egy kenyéradag felett 23
Emlékezés honvédapámra 24
A szabadsághoz 25
Mint egy kőre ejtett virág 26
A nőtelenség országa 27
Háromszor nyírtak 28
A fogság balladája 29
Édesanyám 31
Várók vonat nélkül 33
Csak néhány hét 34
Öreg harcos 35
Engesztelés 37
szökni akartam 38
A Jézus oltáránál 39
Búcsú a tábortól 40
Élőket keresek 41
Kór 42
Vissza