Incze Gábor: A mi életterünk (dedikált példány) (Tiltólistás kötet)

Előszó

Nincsen festőművész, aki meg tudná rajzolni és eltalálni a színeit annak a nagyszerű magyar tavasznak, amely november havában rügyezett ki a felszabadult Felvidéken a magyar szívekben és a magyar szívekből. Nincsen fényképész, aki meg tudná látni és fel tudná venni mindazt a szépséget, amely várromokból, templomtornyokból és temetőkből felénk mosolyog az ezeréves Magyarország hús évig megszállott és most ismét és örökre miénk lett részein: Csallóközünkön, Gömörünkben, az Ipoly partján, Kassán, Beregszászon, Zrinyi Ilona Munkácsán és a "leghívebb nép", a ruthének földjén mindenhonnan. A keserves, véres emlékek is megpuhulnak, nem bántanak, hanem simogatnak. A lidérces álmok multán örvend mindenki a pompás virradatnak, kiveri a fejéből, legfeljebb tanuságot keres mögöttük és biztatást szűr le magának belőlük. Pár képet, karcolatot, utazás közben hallott, süppedő karosszékben hallgatott érdekesebb esetet, történetet hadd jegyezzek fel, hogy el ne felejtsük hamar, inkább okuljunk belőlük, nevessünk, sírjunk rajtuk. Hadd éreztesse mindenik, hogy magyarok vagyunk és milyen kitüntetés magyarnak lennünk! Vissza