Aukciós tétel adatai
Pest, 1868, Heckenast Gusztáv kiadása és nyomása, VII p. + [1] p. + 320 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Virágregék. Írta: Tompa Mihály.
Negyedik kiadás. Előhanggal és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A címlap utáni oldalon tulajdonosi bejegyzés látható. Nyomatott Heckenast Gusztávnál Pesten.
Kiadói bőr díszkötésben lévő példány feliratozatlan, dúsan aranyozott dombornyomásos díszítéssel ékesített, ablakos keretezésbe illesztett kézzel festett virágkompozícióval illusztrált címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes, kopott könyvgerinccel, díszcímlappal, előzéklapokkal és belívekkel, aranyozott lapélekkel, feliratozatlan, aranyozott díszítéssel ellátott, dombornyomott hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötetek szerzője, Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) költő, a népi-nemzeti, romantikus irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Első költeménye a Mohos váromladékon című románc 1841-ben jelent meg az Athenaeumban. A Népregék, népmondák címen 1846-ban megjelent munkája már nagy siker lett. Később tagja lett a Tízek társaságának. Petőfi hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. Még 1846-ban megírta és az év végén beküldte Szuhay Mátyás című költői elbeszélését a Kisfaludy Társaság emlékezetes pályázatára. Ugyanezen évben adta ki vegyes költeményeinek első, már válogatott gyűjteményét, Tompa Mihály versei címmel (Pest, 1847).
"Tompa Virágregéjében igen változatos művet alkotott. Hol életképek, hol vidám csevegés, hol szomorú balladák, hol lüktető friss gondolatok, hol furcsa rémhistóriák tűnnek fel. Lenyűgöző, képszerű gondolatok és finom gondolatiság uralja ezt a különös könyvet." - fogalmaz a kötetről Görömbei András irodalomtörténész.
Előszó
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzá: megjövök
Édes kincsekkel mint...
Tovább
Előszó
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzá: megjövök
Édes kincsekkel mint a fürge méh,
Megkönnyebbűlök karjaid között,
Ha szivem bú, szemem könny terhelé.
Járok sivatag szikla-ormokon,
Hol a tél örök hóágyat vete;
Zuhatagok kő-párkányára von
A mélység vonzó vad igézete,
Eltekintek a sugár fenyveken,
A kis mohon, kit a vén szirt növel:
S magam mindig boldognak érezem
A fenséges természethez közel!
Vissza