Fukuyama, Francis: A történelem vége és az utolsó ember

Előszó

Bevezetés A jelen kötet eredete arra a régi cikkre vezethető vissza, amelyet 1989 nyarán írtam egy folyóirat, a The National Interest számára "A történelem vége?" címmel. Ebben kifejtettem, hogy az elmúlt években figyelemre méltó egyetértés alakult ki világszerte a liberális demokráciának mint kormányzati formának a legitimitását illetően, miután sorra legyőzte ideológiai vetélytársait: az öröklődő monarchiát, a fasizmust és legutóbb a kommunizmust. Sőt azt is felvetettem, hogy a liberális demokrácia esetleg " az emberiség idológiai fejlődésének a végpontja" és "a kormányzás véső formája" s mint ilyen, "történelem vége" lehet. Vagyis míg a korábbi kormányzati formákat súlyos hiányosságok és ésszerűtlenségek jellemezték, amelyek végül is az összeomlásukhoz vezettek, addig a liberális demokráciáról bízvást állítható, hogy mentes az ilyen alapvető belső ellentmondásoktól. Ami nem azt jelenti, hogy a mai stabil demokráciákban, például az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy Svájcban nincsenek igazságtalanságok vagy komoly társadalmi problémák. Vissza

Fülszöveg

Az utóbbi években egyetlen átfogó politikafilozófiai elmélet sem váltott ki olyan éles vitákat, mint az amerikai-japán Francis Fukuyama eszméi a " történelem végéről" 1989-ben, amikor az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként - még negyvenéves sem volt ekkor - Fukuyama közreadta "A történelem vége?" című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, egy csapásra világhírűvé lett, s azóta sem születhet a posztkommunista világról és az emberiség jövőjétől szóló írás nézeteinek elutasító vagy méltató taglalása nélkül. Fukuyama hamarosan kilépett az állami szolgálatból, a Rand Corporationnek, vagyis az Egyesült Államok egyik legfontosabb "agytrösztjének" kutatója lett, és sok millió dolláros szerződést kötött egy könyv megírására, amelyben részletesen is kifejti a liberális demokrácia végső győzelmének elméletét. Vissza