Bietti, Monica/Giusti, Annamaria/Tátrai Vilmos: A Mediciek fénykora

Előszó

Amikor Firenze egy nagyhercegség központjaként kiterjesztette hatalmát egész Toszkánára, már túl volt fejlődése zenitjén. Egy nagyhatalommal, a spanyol birodalommal szövetkezett, ami garantálta ugyan biztonságát, de korlátozta jelentőségét a korszak Európáján belül. Kereskedelmi érdekei védelmében korábban ugyan háborúzott szomszéd városokkal, ám sohasem harciasságáról, haditetteiről volt híres. Machiavelli tanácsai a hatalom megragadásáról a való életből szerzett tapasztalatokon alapultak és nyitott fülekre találtak, de a Leonardo által tervezett gyilkos fegyverek borzongással vegyes csodálatot ébresztő tervrajzokként papíron maradtak. Firenzében leginkább az ókori Róma nagysága iránti nosztalgiából tisztelték a harci erényeket. Ennek a városállamnak az igazi hőse nem a csatatéren szerezte érdemeit. A tekintélyes firenzei polgár értékes kelméket szövetett megannyi műhelyben, kereskedett, banki ügyleteket bonyolított. Gyarapodott, gazdagodott, hogy pompás palotákban lakhasson, amelyeket festmények, szobrok, ötvös- és kerámiatárgyak, festett és faragott kelengyeládák díszítenek. Szónoklatokban gyönyörködött, latinul és népnyelven írt verseket, novellákat olvasott, remek hangszereken előadott muzsikát hallgatott. A firenzei polgár szerte Európában hódított, de nem a kard, hanem a rátió erejével. Ha volt hely, amely minden irányban a szellem világosságát árasztotta, ha volt hely, amely az odalátogatóknak Európa mindenkori szebbik arcát mutatta, akkor az Firenze volt. Bármennyit változhat is a történelem értelmezése, mindig cáfolhatatlan tény marad, hogy a reneszánsz szépségeszményének és a humanizmus gondolatvilágának itt van az őshazája. Pico della Mirandola itt írta meg dicshimnuszát az ember méltóságáról. Az előbb kereskedő-bankár, majd herceg és nagyherceg Medici-család tagjai pedig ennek a városállamnak méltán nagy hírű képviselői. Kormányoztak, uralkodtak, építettek, művész-géniuszokat és nagyszerű kézműveseket pártoltak, remekműveket gyűjtöttek. Emberek voltak, nem szentek, az Egyház hirdette vallás mellett a Szépség vallásának is szenvedéllyel hódoltak. A Szépművészeti Múzeum kiállításán ebből a szépségből kapunk jóval többet, mint ízelítőt. Olyan bőséges válogatást inkább, amilyet múzeumunk falai között először láthat a közönség. Rajz és festmény, selyemszövet mintája és kódex illusztrációja, dombormű és színes kőintarzia, botanikai tanulmány és épületmakett, medál és kámea, faragott épületdísz és metszet, mind-mind arról a mesterségbeli tudásról, tehetségről, eredetiségről, szellemi szabadságról tanúskodik, ami a reneszánsz és a manierizmus korának Firenzéjében bámulatra méltó szinten összpontosult. Azért a kivételes élményért, amelyet a kétszáznál több kiállított tárgy minden művészetbarátnak nyújt, hálás köszönettel tartozunk annak a mintegy hatvan olasz közgyűjteménynek, amelyek becses kincseiket a kiállítás idejére rendelkezésünkre bocsátották. Vissza