Vas István: Mégis (aláírt példány) (Szántó Piroska rajzaival illusztrált)

Budapest, 1985, Szépirodalmi Könyvkiadó (Kner Nyomda, Gyomaendrőd), 437 p. + [1] p. + [9] t., ill.

Szerző által aláírt példány. Első kiadás. Mégis. Válogatott versek. Írta: Vas István.
A címlapon a szerző, Vas István tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
A szerzőről készült fényképpel, Szántó Piroska nyolc fekete-fehér rajzával és egy kötetvégi záródísszel illusztrált, valamint bevezetéssel, függelékkel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. A könyvet Déri Erzsébet tervezte. A szerző fényképét Molnár Edit készítette. Nyomtatta a Kner Nyomda Gyomaendrődön.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, illusztrált címfedéllel, feliratos, foltos könyvgerinccel, illusztrált, kiadói előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, aranyozott feliratos, színes illusztrációval ellátott, fülszöveges, kiadói borítófedélben.
A szerző, Vas István (Budapest, 1910. szeptember 24. – Budapest, 1991. december 16.) költő, író, műfordító. A Markó utcai Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett (1928). Még abban az évben Kassák Lajos lapja, a "Dokumentum" munkatársa lett, majd beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Intézetbe. A "Független Szemle", a "Nyugat", a "Válasz" munkatársa volt. Különböző budapesti cégeknél dolgozott, míg a numerus clausus miatt el nem bocsátották. 1946-ban a Révai Kiadó lektoraként tevékenykedett. 1949-1953 között nem publikálhatott, ekkor műfordításaiból élt. 1951-ben feleségül vette Szántó Piroska festőművészt. Nyaralójuk, a legendás szentendrei kert utóbb az irodalmi élet fontos színtere lett. 1956-1971 között az Európa Könyvkiadó lektoraként dolgozott.
Az illusztrációkat készítette, Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. – Budapest, 1998. augusztus 2.) festő, grafikus, író. A Szocialista Képzőművész Csoport, a Szocialista Képzőművészek Társaság és az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat. A természettel kialakított bensőséges kapcsolata a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a Cantata Profana című nagy méretű gobelinjében. Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1960-as évektől kezdődően a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988-ban. Irodalmi értékű elbeszéléseiben életének fordulópontjait veti papírra.

Dedikált, aláírt példányok
Első kiadás
Művészi illusztrációk
Versek, eposzok