Aukciós tétel adatai
Budapest, 1921, k.n. (Világosság Könyvnyomda Rt., Bp.), 122 p. + [4] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első, számozott, bibliofil, amatőr kiadás. A fájdalom Könyve. Várnai Zseni Énekei az anyaságról, a fájdalomról, hitvesi szerelemről, az élettel való viaskodásról és végül a halálról. Írta: Várnai Zseni.
Az előlapon a szerző, Várnai Zseni tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Dr. Váry Albert koronaügyész úrnak mély tisztelettel. Várnai Zseni".
A dedikáció címzettje, Váry Albert (Makó, 1875. december 8. – Csengőd, 1953. október 1.) ügyvéd, ügyész, politikus. Kezdetben ügyvédként, majd vidéki bíróként, 1908-tól pedig budapesti királyi ügyészként dolgozott. Ezt követően sajtóügyész, illetve az I. világháború alatt sajtócenzor volt. 1918-ban megbízták a budapesti ügyészség vezetésével, majd a Tanácsköztársaság bukása után főügyésznek nevezték ki. Ő képviselte a vádat a kommunisták ellen 1919 után folytatott perekben, számos fontosabb vezetővel szemben. 1920-tól az igazságügyminisztérium munkatársaként, utána koronaügyész-helyettesként tevékenykedett. Később budapesti ügyvéd, valamint egységes párti országgyűlési képviselő lett.
"E mű Dukai Károly könyvdíszítéseivel és linóleummetszésű előzékrajzával, négyszáz számozott amatőr-példányban készült". Ez a könyv a 276. számú példány.
Részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. A címlapon tollal beírt ajándékozási bejegyzés látható. A könyvet a Világosság Könyvnyomda Rt. nyomtatta Budapesten.
Kiadói papírpergamen kötésben lévő példány feliratozatlan, aranyozott, dombornyomott illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, színes, mintázott, linóleummetszésű kiadói előzéklapokkal, több színű, mintázott keretes címlappal, több helyen színes ceruzával és tollal aláhúzott belívekkel, az egyik oldalon tollal készített, verses bejegyzéssel (104. p.), színezett felső lapélekkel, hiánytalan, átlagos állapotban.
A szerző, Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. május 25. – Budapest, 1981. október 16.) költőnő. 1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztviselőként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Legismertebb, a Katonafiamnak című verse 1911-ben jelent meg a Népszavában, aminek a példányait a rendőrség elkobozta, a költőnőt pedig vád alá helyezték. A verset az őszirózsás forradalmat előkészítő baloldali propagandisták a Világosság Nyomdában 1918. október végén szórólap formájában újranyomtatták, és több száz példányban terjesztették Budapest utcáin. A két világháború közt az erdélyi Zsidó Jövő közölte verseit. A második világháború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idők szerkesztőségének munkatársa volt. Költészetében a politikai mondanivaló mellett a lírai témák és az ember örök problémái is helyett kaptak.
Előszó
Praefatio
Ki vagyok én, ki énekelve járok
S hárfát pengetek, ha feljő a csillag
S a rétek felől igézetes illat
Szállong felém és álomba varázsol.
Ó, ez az illat, mintha egy más világból...
Tovább
Előszó
Praefatio
Ki vagyok én, ki énekelve járok
S hárfát pengetek, ha feljő a csillag
S a rétek felől igézetes illat
Szállong felém és álomba varázsol.
Ó, ez az illat, mintha egy más világból
Lengne felém és ismeretlen tájak
Merülnek fel a lelkem tengeréből:
Napos mezők és csilingelő nyájak,
Mint hogyha egyszer ottan éltem volna...
Vissza