Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1903, Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata (Budapesti Hírlap Nyomdája), 158 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Az Obsitos. Vitéz Háry János ujabb és nevezetesebb cselekedetei és emlékezetes vitézi tettei. Írta: Heltai Jenő.
Szövegközti, fekete-fehér, egész oldalas rajzokkal gazdagon illusztrált kötet. A képeket rajzolta: Garay Ákos. A címfedél belső oldalán fekete-fehér illusztrációval és névvel ellátott Ex Libris címke látható. Nyomtatta a Budapesti Hírlap Nyomdája.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratos, fekete-fehér, alakos-ábrás illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, színes, növénymintás, kiadói előzéklapokkal, a nyomda emblémájával ellátott hátlapon a kötészet feltüntetésével, hiánytalan, átlagos állapotban. A címfedél belső oldalán bélyegzés található.
A szerző, Heltai Jenő /szül.: Herzl Eugen/ (Pest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.) író, költő, újságíró, producer, dramaturg. Budapesti jogi tanulmányait félbehagyva, újságíróként dolgozott. A "Magyar Hírlap", "A Hét", a "Pesti Hírlap", a "Pesti Napló" munkatársaként tevékenykedett. Írásai a "Borsszem Jankó", "Magyar Szalon", "Ország-Világ" és a "Magyar Géniusz" lapokban jelentek meg. Majd katonai pályára lépett, 1892-ben tartalékos hadnagy lett. Sokat utazott; élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. A Vígszínház titkára, majd dramaturg-igazgatója, az Athenaeum Kiadó irodalmi igazgatója, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke volt. Később a Belvárosi Színház, azt követően a Magyar Színház igazgatója lett. Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége. 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente c. verses színpadi játékát.
Előszó
Régi huszár-virtus, melynek párja nem volt,
Beborult fölötted a mosolygó menybolt.
Veszendőnek indult régi ragyogásod,
Régi dicsőséged sirját magad ásod.
Hol vannak a hires, a magyar...
Tovább
Előszó
Régi huszár-virtus, melynek párja nem volt,
Beborult fölötted a mosolygó menybolt.
Veszendőnek indult régi ragyogásod,
Régi dicsőséged sirját magad ásod.
Hol vannak a hires, a magyar huszárok?
Néma fájdalommal gondolunk ma rajok.
Csenevész utódok, közös lajdinandok,
Erdekében kár vón pengetni a lantot!
Lakk-csizmás, monoklis, langymeleg vitézség,
Mely a kávéházban kardcsörtetve néz szét
S unalomból készül páros viadalra, -
Ez tüzelje, szitsa a poétát dalra?
Vissza