Reminiczky Károly: Bemutatom a vadászokat
Szerző
Reminiczky Károly
Grafikus
Mészárosné Haltenberger Anna
Dr. Vajna és Bokor
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 174 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
23 cm x 16 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2022-09-25 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1941] Dr. Vajna és Bokor (Grafika Könyvnyomdai Műintézet, Kassa), 174 p. + [2] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Bemutatom a vadászokat. Írta: Reminiczky Károly.
Szövegközti, fekete-fehér rajzokkal illusztrált, valamint szerzői bevezetéssel, az "Az utolsó szó jogán" c. utószóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített vadászkönyv. A rajzokat készítette: Mészárosné Haltenberger Anna. A könyvet a Grafika Könyvnyomdai Műintézet nyomtatta Kassán.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, aranyozott, alakos-ábrás illusztrációval ellátott címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, a címlap felőli előzéklapon és az előlapon tollal beírt bejegyzéssel, hiánytalan, átlagos állapotban.
"Igazi vadász, igazi író, a kassai rádió ismert és kedvelt előadója, Reminiczky Károly, új könyvvel ajándékozza meg régi és új ismerőseit. A kassai vadászhistóriák ismert szerzője új kötetének címe: „Bemutatom a vadászokat”. Történetek, anekdoták, rajzok, humor, természetismeret és mosolygó emberszeretet kaleidoszkópja ez az élvezetes munka. A kocavadásztól az oroszlánvadászig megtaláljuk itt a vadász minden fajtáját, egy változó panorámában, melyet egy ízig-vérig magyar lélek fest elébünk. Külön értéke Reminiczky Károly új könyvének az a sok kedves rajz, melyekkel az illusztráló Mészárosné Haltenberger Anna kíséri az érdekes anyagot." - A Nemzeti Ujság ezekkel a sorokkal méltatta Reminiczky vadászkönyvét (1942. január 15., 24. évfolyam, 11. szám).
A kötet illusztrátora, Mészárosné Haltenberger Anna (Kassa, 1909. július 25. - Kassa, 1974. február 12.) festő, keramikus, grafikus, könyvillusztrátor. Képzőművészetet magánúton tanult szülővárosában. 1930-tól férjét követve Rahón élt, de 1937-ben visszatért Kassára. Kerámiával foglalkozott és rendszeresen részt vett a Kazinczy Társaság kiállításain. Különböző művészeti egyesületek tagjaként csoportos tárlatokon is kiállított. Akvarelljeinek témáit a táj és a falusi élet jellegzetes pillanatai adják, figurális kiskerámiái a természetből és a néphagyományokból merítettek. Az 1950-es évek elején Feld Lajossal együtt rajzsorozatot készített a Kassa környéki és a gömöri néprajzi emlékekről. Elkészítette Szepes várának kerámiamakettjét is, amivel nagy sikert aratott. Könyvillusztrációira a részletgazdagság, a finoman eltalált mozdulatok és a légies könnyedség a jellemző.
Előszó
Kassa felszabadulásának második évfordulóján jelent meg Kassai vadászhistóriák című könyvem. Megírásakor kettős cél lebegett előttem. Az egyiket azonnal nyíltan bevallottam és ez az volt, hogy az...
Tovább
Előszó
Kassa felszabadulásának második évfordulóján jelent meg Kassai vadászhistóriák című könyvem. Megírásakor kettős cél lebegett előttem. Az egyiket azonnal nyíltan bevallottam és ez az volt, hogy az anyaországi vadásztestvérek megtudják, hogyan vadásztunk mi felvidéki magyarok, a megszállás alatt. A második célom, akkor elhallgattam! Most azonban már megmondom, arra vágytam, hogy a kívülállók érdeklődését is felhívjam a vadászatra, méginkább azonban a vadászokra. Azt óhajtottam, hogy megismerjenek bennünket puskásokat, olyannak mint amilyen közülünk a többség. Vagyis ha vadászokra kerül a szó valahol, ne gondoljon mindenki azonnal a Fliegende Blätter kocavadász alakjaira, akik zergetollas zöld vadászkalappal, nagy pocakkal, irdatlan puskával, óriási hátizsákkal és abból kikandikáló borospalackokkal, görbelábú nyomorékra rajzolt tacskóval vannak ábrázolva. Mert nem ilyenek az igazi vadászok. Bár nem mondom, ilyenek is akadnak és én sem mulasztom el soha a kínálkozó alkalmat, hogy mulassak rajtuk és mulattassak velük.
Az igazi vadászt nem lehetett prédikáló hangon ismertetni, mert mindenki már az első sorok után félrecsapta volna a könyvemet. Ezért a komoly vadászkalandok leírása közé, mókás hangú fejezetek is kerültek. Ennek tulajdonítom, hogy akik olvasták, vadászpártiak lettek és megtudták, hogy az igaz vadász nem húsért vadászik, nem rekord öldöklésben éli ki magát, hanem eteti, óvja és tenyészti is a vadat. És hogy a magyar vadászok tényleg ilyenek, azt bizonyítja, hogy nálunk még van medve, szarvas, őz, fácán, nyúl és töméntelen más fajta vad is, nem úgy, mint Franciaországban és sok más országban, hol a nimródok vasárnaponként más híján csak pacsirtára vadászhatnak és csak pacsirta-vadászatokról írhatnak vadászkönyveket.
Vissza
Tartalom
Bevezetés | 5 |
Bemutatom a vadászokat | 7 |
Felvidéki medvekalandok | 21 |
Vadásznék és vadásznők | 33 |
Csehszlovák vadászokról | 41 |
Vadászok szóképekben | 48 |
Őzhívás | 55 |
A marhavadász és társai | 63 |
Szarvashívás | 70 |
Farkaskalandok | 77 |
Vadászhazugságok | 84 |
Javorina | 93 |
Hogyan születik a vadász | 104 |
Oroszlán és tigrisvadászokról | 112 |
Vadászházak | 115 |
Maharadzsával vadásztam | 123 |
A doktor úr és a méltóságos úr | 129 |
Egy kedélyes mackó | 139 |
A nagykakas, a kiskakas és a legkisebb kakas | 142 |
Három agancs története | 157 |
Fácán, fogoly és egyéb jómadarak | 160 |
Miből lesz a cserebogár | 165 |
Szarvasbőgésen 1941-ben | 167 |
Az utolsó szó jogán | 173 |
Vissza