Szörényi Levente: Az eltűnt Ősbuda nyomában (dedikált példány)
Szerző
Szörényi Levente
Szerkesztő
Makkay János
Design & Quality
(Budapest)
Kiadói ragasztott papírkötés
, 53 oldal
Sorozatcím: |
Betemetett magyar múlt
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
24 cm x 17 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2022-10-23 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1996, Design & Quality (Regiszter Kiadó és Nyomda Kft.), 53 p., ill. (főként térk.)
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány.
A Betemetett Magyar Múlt c. sorozatban, számjelzés nélkül megjelent mű.
Első kiadás. Az eltűnt Ősbuda nyomában. Írta: Szörényi Levente.
A címlapon a szerző, Szörényi Levente tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Sz. G-nénak szeretettel Szörényi Levente"
Szövegközti, fekete-fehér térképvázlatokkal és rajzokkal illusztrált, irodalomjegyzékkel ellátott kötet. Nyomtatta a Regiszter Kiadó és Nyomda Kft.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratos, illusztrált címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel és hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője Szörényi Levente (Gmunden /Ausztria/, 1945. április 26. –) ismert magyar zenész, zeneszerző, gitáros, énekes, szövegíró. A Mediterrán, a Balassa, az Illés, a KITT-egylet és a Fonográf zenekarok egykori meghatározó tagja.
"A népszerű és invenciózus zeneszerző két nagy zenei vállalkozásával, az István, a királlyal és az Attila, Isten ostorával világossá tette, hogy rendkívül élénken foglalkoztatja a magyarság ősmúltja. Mostani tanulmányában azonban nem a zeneszerző ihletettségével, hanem a régész és a dokumentátor pontosságával ered egy elfeledett titok nyomába: Őbuda, a német Nibelung eposzban is emlegetett Etzilburg, azaz Attilavár, másképpen Sicambria helyét keresi - és meg is találja a középkori metszeteken, majd azonosítja annak mai helyét." - írja a műről Magyar Demokrata c. politikai hetilap (1996. december 24./3. évfolyam/52. szám).
Előszó
Szörényi Gyula főiskolai tanár rövid ideig kedves kollégám, és haláláig kedves barátom volt. Amikor ritkán bár, de összefutottunk, sokszor és szívesen beszélgettünk azokról a régi és nagyon régi...
Tovább
Előszó
Szörényi Gyula főiskolai tanár rövid ideig kedves kollégám, és haláláig kedves barátom volt. Amikor ritkán bár, de összefutottunk, sokszor és szívesen beszélgettünk azokról a régi és nagyon régi dolgokról, amelyek nekem a szakmámat jelentettek, őt pedig, mint jó magyar embert, érdekelték, sőt állandóan foglalkoztatták. Mi sem természetesebb, hogy nagy örömmel és kíváncsisággal vettem kézbe azt a kéziratot, amelyet fia, nem kevésbé kedves barátom, Levente fogalmazott meg, és amelyet most az olvasó a kezében tart. Nem szakértő vagy a lektor, hanem egy olyan érdeklődő szemével vizsgáltam, aki szeretné, hogy minden magyar megismerhesse hazánk történetét, éspedig csak az igazat, a színtiszta igazat tudja meg róla. Ráadásul egy olyan személyiség, mint Szörényi Levente tollából.
Szörényi Levente a kézirattal együtt kezembe nyomta a Betemetett magyar múlt sorozatnak azt a füzetét is, amelyet nem ismertem, Bradák Károly írását Fehérvár - fehér folt címmel. Bradák pontatlanul idézi ugyan Alföldi András néhány sorát, de igaza van abban, hogy nemcsak a római Aquincumból szállítottak köveket Székesfehérvárra a bazilika valamelyik építésekor, hanem Mátyás király utasítására vittek egy rombadőlt óbudai egyházból a budai prépostság egyháza mellől (templum vetustate collapsum iuxta ecclesiam prepositure Budensis) a Boldogságos Szűznek a közelben, a hegyek lábánál fekvő Fehér egyházához is (Alba ecclesiam beate Virginis in radicibus montium e regione eius ecclesiae sita). E két kőszállítás azonban nem zárja ki egymást, csak jelzi, hogy Buda környéki épületeink már jóval a török előtt rombolásra, sőt bontásra jutottak. Magát Alföldi Andrást így tévedéssel nem vádolhatjuk.
Vissza