Gárdonyi Géza: A bor (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A bor. Falusi történet három felvonásban. Írta: Gárdonyi Géza.

A kötet címlapjára írt ajánlás a könyv alakban kiadott színdarab egyik legfontosabb szerepét alakító színésznőnek szól:

„Galamb, galamb!” – / a legtiszteltebb, legkedvesebb / K. Gerő Lina asszony / kinek küldi e könyvet / Gárdonyi Géza

Az 1901. március 29-én bemutatott A bor Gárdonyi legismertebb és legjelentősebb darabja, színműírói pályájának csúcsa. Benne az író az egyik, saját vidéki élményein alapuló novelláját ültette át színpadra, de a történetbe beleszőtte az 1890-es évek közepén számára sikert hozó Göre-írások karikatúraszerű alakjait (Göre Gábor, Durbints sógor, Kátsa cigány stb.) is. Bár a „falusi történet” alcím alapján a darab népszínmű is lehetne, Gárdonyi itt éppen ezzel a műfajjal szakított.

A kötet szintén 1901 tavaszán jelent meg. Az első híradás április 7-én jelent meg róla: „Gárdonyi Géza nagysikerű színműve, A bor megjelent könyvalakban Singer és Wolfner kiadásában. A könyv kiállítása nagyon szemrevaló. A szerző ezt írja a munka elébe: Ezt a darabot jótékony célra egyesülő műkedvelők a jog megszerzése nélkül is előadhatják. Irkálni se kell emiatt sehova.” (A bor. Budapesti Hírlap, 1901. ápr. 7.) A darab bemutatója alig egy héttel korábban volt a Nemzeti Színházban, így a könyv gyakorlatilag a premierrel egy időben jelent meg, a színpadi mű és a kötetbeli megjelenés egymást erősítette.

Az első kiadás egyik példányát dedikálta Gárdonyi és küldte meg Gerő Linának, aki a darabban Esztert alakította.

Gerő Lina (1858–1926): színésznő volt, és a színházi lexikonok a Gárdonyi-darabban nyújtott alakítását ma is a főbb szerepei közt említik. Gerő Lina a korai vidéki vándorévek (Győr, Kassa) után előbb a kolozsvári, majd 1896-tól 1914-ig a budapesti Nemzeti Színház tagja. Kitűnő naiva volt. 1890-ben Korbuly József kolozsvári szerkesztő felesége lett (innen nevében a K. betű). Egy cikk szerint „kis termete szabályosan arányos, inkább molett, mint ösztövér, de csak annyira, ami termetének előnyére vált. Arca intelligens és mindig üde. Nem színpadi festett rózsák, de igazi, egészségtől csattanó rózsák virultak az arcán. / A naiv szerepkör hajszálig talált az egyéniségével. Ezért nem adott soha hamis hangot a színpadon.” (Sebesi Samu: Nagy nevek. II. Gerő Lina. Színház és Társaság, 1921. jan.) 1914-ben visszavonult a színpadról, 1920-ban halálhírét keltették, de alaptalanul, 1925 februárjában szélütést kapott, és a következő év legelején halt meg.

A darab ősbemutatója 1901. március 29-én volt a Nemzeti Színházban, olyan színészekkel, mint pl. Gabányi Árpád, Ligeti Juliska, Rózsahegyi Kálmán, Ujházi Ede, Paulay Ede. Gerő Lina egy főbb mellékszerepet alakított, és a másnap megjelent színikritikák mindegyike elismerőleg nyilatkozott játékáról. Pl.: „Gerő Lina élénken játszotta a csábító özvegyet” (Magyar Nemzet), „pompásan képviselte a kisded intrikát” (Magyarország). A Budapest már hosszabban írt: „Kitűnő menyecske-típus az özvegy Eszter, akit K. Gerő Lina frissen, kackiásan ábrázolt. Majd az állatorvost, majd a fiatal gazdát akarja meghódítani s oly furfangos, oly erélyes, hogy végre is felsül.” A Hazánk ennél is tovább ment: „Igen meglepett Eszter özvegy parasztmenyecske szerepében K. Gerő Lina asszony, ő kiválóan szeretetreméltó, zseniális művésznő, ki érdemtelenül szenved egy év óta mellőztetést Zilahy Gyulával egyetemben. Gerő Lina olyan ropogós parasztmenyecske volt, amilyen csak valaha viselt rózsa-szoknyát, s megjelenése és Blaháné-allűrjei újabb bizonyságot tettek e kedves művésznő nagy tehetsége mellett.” Egy másik kritika szintén megemlítette Blahánét: „Gera Lina izmos és eleven temperamentumú özvegy menyecske volt, hanem ezt a szerepet mégis Blahánénak kellett volna játszania, hogy kitűnjék, mi minden van benne” (Pesti Napló). (Érdemes megjegyezni, hogy a kritika ezen kívánsága részben teljesült is. 1901 decemberében adták hírül a lapok, hogy a Gerő Lina remeklésével folyamatosan színen lévő nagysikerű előadásban két rendhagyó alkalommal valóban Blaháné fogja játszani Eszter szerepét: „Gárdonyi Géza rendkívüli sikerű falusi története, amelynek legutóbbi előadásait is zsúfolt ház nézte végig, pénteken és szombaton, kétszer egymásután érdekes szerepcserével fog színre kerülni a Nemzeti Színházban. Eszter szerepében, amelyet eddig harmincnégyszer K. Gerő Lina játszott, a színház örökös tiszteleti tagja, Blaha Lujza asszony fog föllépni. A két előadásra, amelyekben a művésznő részvételét a népszínházi bizottság már megengedte, jegyek a rendes áron holnaptól kezdve a színház pénztáránál kaphatók.” (Blaháné A borban. Budapesti Hírlap, 1901. dec. 1.) A szerepet ezt követően Gerő Lina természetesen visszakapta.

A színdarab – és a könyv – sikere tartósnak bizonyult. „A Nemzeti Színház új szezonja vasárnap, szeptember elsején Gárdonyi Géza A bor című falusi történetével kezdődik” – írták a napilapok az őszi évad kezdetén (A Nemzeti Színház első heti műsora. BH, 1901. aug. 30. 8.), a kötet második kiadása pedig már 1902-ben megjelent, és a harmadikra is csak 1905-ig kellett várni. És bár az író maga nem tudta később megismételni ezt a színpadi sikert, A bor olyan írókra volt hatással, mint Bródy Sándor, Móricz Zsigmond és Tömörkény István.

Gárdonyi feltehetően a kötet első példányainak egyikét küldte meg a színésznőnek. A dedikációbeli idézet („Galamb, galamb!”) önidézet: A bor második felvonásában mondja Eszter – azaz a színpadon Gerő Lina – Baracs Imrével (Gyenes László) beszélgetve:

            „Galamb!... Galamb!... Azt illik mondani ilyenkor.”

            Látható, Gárdonyi szerint nemcsak mondani, de írni is ezt illett annak, aki ezt a mondatot mondta a színpadon.

 A könyvet a Budapesti Hírlap Nyomdája nyomta, Budapesten. A könyvhöz tervezett illusztrációval ellátott, feliratozott címfedelet a könyvbe kötötték, s rajta régi tulajdonosi bejegyzést rögzítettek.

Kiadói egészvászon kötésben lévő példány, aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, a könyvkötészet feltüntetésével ellátott hátlappal, tiszta belívekkel, körbe színezet lapélekkel, hiánytalan, szép állapotban.

 A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.