Balázs Béla: Magyarok Mexikóban (Balázs Béla eddig ismeretlen drámájának kézirata) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Balázs Béla, Magyarok Mexikóban c. drámájának eredeti kézirata.

Balázs Béla (1884–1949) Bauer Herbertként született Szegeden. Írt verset, novellát, drámát, együtt dolgozott Bartók Bélával (A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára), Kodály Zoltánnal (Czinka Panna), alapítója volt a Vasárnapi Körnek, barátja Ady Endrének és Lukács Györgynek, filmesztétikai könyveit világszerte ismerik. 1919 és 1945 között emigrációban élt, élete végét ismét Magyarországon töltötte.

Első alkotói korszaka a magyar szimbolizmus legtisztább, modellszerű példája, és ebbe tartozik a most előkerült színdarab is. Saját korabeli legfőbb értelmezője, Lukács György szerint „Balázs Béla a szó komoly értelmében az egyetlen magyar drámaíró. Ennek a megállapításnak a jelentősége mellett szinte nem is fontos, hogy mekkora a kvalitása” (idézi: Tarján), ehhez egy későbbi elemzője még azt teszi hozzá: „Tény, hogy minden idők két, nemzetközileg legdiadalmasabb magyar drámája Balázs nevéhez fűződik. Nem azok a nagy kompozíciók, amelyekre Lukács elsősorban utal, hanem A kékszakállú herceg vára (1912) és A fából faragott királyfi (1912)” – amely bár mindkettő Bartók miatt lett világhírű, tagadhatatlan, hogy Balázs Béla írói munkája nélkül nem lettek volna azok, amikké lettek. (Tarján Tamás: A Hold ezüstje. Balázs Béla drámáiról. Tiszatáj, 1998. febr.)

Amíg viszont a Bartók-darabokkal, majd filmesztétikai írásaival világhírűvé vált az író, addig a Magyarok Mexikóban teljesen ismeretlen műve. A magát „morális és tanulságos színjáték”-nak nevező színdarab előadásáról és megjelenéséről nincs információ, nagy valószínűséggel egypéldányos kéziratként eddig magántulajdonban szunnyadt.

A hét teleírt, nagyalakú papírlapra fekete tintával írt autográf kézirat Balázs Béla Magyarok Mexikóban című, Morális és tanulságos színjáték alcímű (műfaj-megjelölésű) darabját tartalmazza. A „címlap” szerint a játék tart „ameddig bírják”, a szereplők pedig „meg lesznek lepetve”. A kétfelvonásos első része egy amerikai ősrengetegben játszódik; ez az első felvonás 4 beszámozott oldalt tesz ki, és „Vége az első felvonásnak” jelzéssel zárul. Ezt követi az 5–7. lapon olvasható II. felvonás, amelynek helyszíne „Az amerikai őserdő egy másik helye. A Dzsindzsiton indiánusok tábora”.

A kéziratlapokon egyforma hajtások nyoma látszik, ez utal arra, hogy Balázs Béla a darabot levélben küldte el valakinek. És azt is tudjuk, ki volt a címzett, azaz a Magyarok Mexikóban első (és talán egyetlen) olvasója, s jó ideig tulajdonosa.

Balázs Béla egyik legjobb ifjúkori barátjának, Petri [Pick] Lajosnak küldte, a Lőcsefürdőn, 1907. júl. 10. előtt írt és feladott levelében. Balázs nem sokkal korábban érkezett haza Párizsból, ahová Kodállyal együtt utazott, és egy ideig gyermekkora színhelyén nyaralt. Innen írta barátjának:

„Kedves Laci – Amig ráértem, nem írtam hát írok most mikor már nem érek rá. Ráértem t. i. az első héten mikor semmi komolyabb munkába nem fogtam. […] Itt eszméltem csak rá, hogy milyen beteggé tett engem ez a gyalázatos, legnyomorultabb esztendeje az életemnek: belépésem a magyar irodalomba. Testileg is. De kiheverem. Azóta el kezdtem dolgozni. Kigondoltam egy I. felvonásost. A terv régi volt de csak csíra. Most kihoztam a ködből az alakokat, az egész scénériát. Elkezdhetném leírni. De félre tettem. Mert előbb a nagyot akarom megcsinálni. A munka megy és kezdem magam lassan lassan megint Istenkének érezni. Szóval most már nem érek rá. Beleeresztettem magam a mélységbe mint egy kútba és reggeltől estig a munkámmal vagyok. […] Irj a szoborról. Egy gipszet adjatok nekem kaptok cserébe 2 drámát amilyet még nem hallottatok.”

Ennek a szoborért cserébe adott két drámának az egyike volt a Magyarok Mexikóban, amit írója rögtön mellékelt is leveléhez. Hogy azonban másik drámát is küldött-e, illetve hogy megkapta értük a „gipszet”, nem tudjuk.

Balázs Béla ismeretlen darabja tehát 1907 nyarán született. Nem szerepel a költő egyetlen életében megjelent kötetében, és nem került bele a gyűjteményes kiadásokba (Halálos fiatalság. Drámák, tanulmányok és Az álmok köntöse. Mesék és játékok) se, és nem regisztrálja a kéziratos hagyaték katalógusa (F. Csanak Dóra: Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában. Bp., 1967.) sem.

Ami a kézirat sorsáról tudható: 1963-ig a levél címzettjének, Petri Lajosnak tulajdonában volt. Róla is érdemes pár szót írni. Petri Lajos (1884–1963): szobrászművész, a szegedi szalámigyáros, Pick Márk fia, aki 1928-ig Pick Lajos néven alkotott. Balázs Béla gyermekkori jóbarátja. Középiskoláját még Szegeden végezte, de érettségi után Budapesten, majd Berlinben tanult. A levél keltezésének idején Telcs Ede tanítványa a fővárosban. Később egy évtizedig Brüsszelben élt, majd hazaköltözött. Portréi voltak jelentősebb alkotásai, az első portrészobrát Juhász Gyuláról készítette. (Juhász szintén gyerekkori jóbarátja volt.) Alakját Balázs Béla Álmodó ifjúság című önéletrajzában is megörökítette, Perl Ödön néven szerepeltetve. Az ő hagyatékából került nemrég elő.

Egyik oldalán megírt, hét számozott papírlapból álló kézirat, két irányba hajtott állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.