Droste, Magdalena: Bauhaus archív

Előszó

A thüringiai Weimarban megalakult Bauhaus neve az alapítás után hetven évvel világszerte fogalommá, sőt jelszóvá vált. Tevékenységét, főként a formatervezésnek köszönhetően, nagyra értékelik; amit ma leegyszerűsítve "bauhausnak" nevezünk, az elsősorban ehhez kapcsolódik. A Bauhaus legendás tanárai közül jó néhányan - például Vaszilij Kandinszkij, Lyonel Feininger, Paul Klee, Oskar Schlemmer - koruk legkiválóbb művészei közé tartoznak. Reformpedagógiai elképzeléseiket, amelyeket elsősorban Johannes Itten, Josef Albers és Moholy-Nagy László dolgozott ki, időközben beolvasztották a művészeti és formatervezői főiskolák oktatási programjába, s mai napig hatnak. Ugyanakkor a Bauhaus építészetét, amely Walter Gropius és Ludwig Mies van der Rohe tevékenysége révén szerves része volt a húszas évek avantgárdjának, gyakorta azzal vádolják, hogy ez a kiindulópontja a gazdaságtalan várostervezésnek, az egyhangú dobozházak környezetromboló hatásának és a lélektelen lakótelepeknek. A Bauhaus fogadtatását leegyszerűsítő magyarázatok, előítéletek és félreértések jellemzik, amelyekkel a mozgalomnak már tizennégy éves fennállása alatt is szembe kellett néznie; a szó az élet radikális modernizálását jelentette annak minden pozitív és negatív megnyilvánulásával. A név egyszersmind programot tartalmazott, az iskola fejlődése és változatos sorsa széles körű érdeklődést váltott ki - elfogadót és elutasítót egyaránt. Vissza