Kolossy Gábor: "Betyár" a magyar vizsla

Előszó

Részlet a könyvből: Mielőtt a vizsla-vásárlásról, vizsla-tartásról, vagy éppen vizsla nevelésről beszélnék, - a legfontosabbat kell leszögeznem: csak az foglalkozzék bármi módon vizslával, aki szereti az állatot. Türelem és ismét csak türelem kell a vizslával való helyes bánásmódhoz. Nemcsak szörnyű nézni olyan kézben vizslát, - legyen az kölyök, vagy kész, - ahol az a türelmetlenség következtében kijáró brutális fenyítések után, behúzott farokkal kullog gazdája környékén valahol, vagy amikor elhamarkodott, túlerős és indokolatlanul használt fenyítések után semmi fohászkodásra közelbe nem jön, - hanem gondoljunk ennek a hozzánk legközelebb álló nyomorult állatnak rettegő szenvedéseire is. Sokan voltunk már úgy, hogy ilyen gazda vizslájától titokban és magunkban bocsánatot kértünk. Nem hiszi a vizslás, milyen rossz másnak nézni az oktalan verést és hallgatni a céltalan kiabálást, vagy szükségtelen sípolást, szirénázást. Aki nem szereti az állatot, vagy éppen a vizslát, az divatból, fitogtatásból ne tartson maga mellett szerencsétlen áldozatot, mert az ilyen puskás, vagy vadász, idegessé vált természete miatt vadászatokon soha szívesen látott társ, vagy vendég nem lesz. Ismertem olyan valakit, aki - egyébként végtelen kedves ember volt, ha vizslájával valahol megjelent -, természetesen csakis vadászatokon -, kibírhatatlan természetűvé vált. Elrontotta a hangulatot, mindenki menekült tőle és végén elmaradtak a meghívók, mert vizsla nélkül sehová sem ment, még nagyvad hajtásokra sem, viszont szegény pára több rúgást kapott, mint jó szót. Vissza