Szűcs Judith: Táncolsz velem? (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ötödik gyereknek megszülettem én, óriás baba voltam, erős, nem adtam meg magam, élni akartam, de nagyon!
Mindig úgy éreztem, hogy nekem meg kellett születnem, mert valamit akar velem a Sors."
"Amikor megnyertem a Ki mit tud-ot, az egy nagyon nagy fordulópont volt, a női fodrász-lányból lett egy híresebb, versenyt nyert énekesnő, de olyan idők voltak, hogy a sarki telefonfülkékbe jártam ki, hogy valakit felhívjak a verseny utáni időszakban, hogy élek, mozgok, szeretnék fellépni!"
"Bő két hónapot mondhatok magaménak a Szécsi Pali életéből. Én a vidámságommal feldobtam őt, de akkor már késő volt, későn értem hozzá."
"A SZU-ról legtöbbször elsőre egy dolog jut eszembe, vagyishogy személy, a gyezsurnaja, a gondosan kiválasztott, minden emeleten posztoló asszonyság, akkora nagy volt, mint egy tajgai barnamedve."
"Jégstadionban léptem fel, jégszínpadon, mini aranyszoknyában, csizmácskában, olyan volt, mintha valami jégmezőnek énekeltem volna, a szélén lehetett látni csak embereket, a többi a jeges ködbe veszett."
"Kuba, csótányok. Csótányokról nagyon sok emlékünk van...
Ami a svábbogarat illeti, az valami védett nemzeti állat lehet náluk; a legnagyobb népzenéjük, a La cucaracha, az bizony a svábbogárról szól!"
"Ezeket senki nem tudja már, csak mi tudjuk, a mi emlékeink. Ez a maiaknak semmi. Mese."
"A házasság... Hogy mi nem stimmelt, hogy mit kellett volna jóval hamarabb észrevennem, azt végül is, hogy az egész egy tévedés, biztos követni lehet pontról pontra, ahogy beszélek erről a témáról." Vissza