Szerb Antal: Rózsakereszt - (A Pendragon-legenda) (Dobrovits Aladárnak és Dömötör Teklának dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

A Rózsakereszt a Franklin Társulat Új Magyar Regények sorozatában jelent meg, a kiadásról a Corvina 1944. febr. 17-i számában adott hírt. Egyik kritikusa írta ekkor a könyvről: „Megjelenése idején Szerb Antalnak, az egyéni utakon járó irodalomtörténésznek és szellemes elbeszélőnek ez a munkája nagy feltűnést és általános sikert aratott. A legmagasabb irodalmi kvalitások egyesülnek ebben a regényben a legkülönösebb kalandokkal, borzalmakkal, gyilkosságokkal, kísértethistóriákkal, szerelemmel, egyszóval mindazzal, aki egy regényt vonzóvá tesz a közönség szemében. Az olvasót szüntelen meglepetések érik, hol borzongást érez, hol meg ellenállhatatlan nevetési ingert. S ezek a meglepetések mindig kellemesek, mindig szórakoztatóak, de egyben művésziek és irodalmiak is.” (Magyarság, 1944. febr. 27.)

A regény második kiadása is jól fogyott, sikeres lett az olvasók körében. Megjelenése után pár hónappal már a negyedik ezer példányt nyomtatták belőle, ezek közül az egyik darabba írta bele az író a most előkerült dedikációt:

Csalának, Teklának / szeretettel / 944. V. 15. / Szerb Antal

A címzettek, bár „csak” becenéven, illetve keresztnéven vannak jelezve, jól azonosíthatók: Dobrovits Aladár és felesége, Dömötör Tekla. A bizalmas megszólítás pedig éppen hogy a közeli barátságra utal.

Dobrovits Aladár (1909–1970): művészettörténész, Kelet-kutató a budapesti egyetemen végzett és ott is doktorált az ókori kelet népeinek történetéből. Utána a Szépművészeti Múzeumban kezdett dolgozni. Többször járt Franciaországban ösztöndíjjal, a Louvre egyiptomi osztályán volt gyakornok. A háború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, később katona lett, 1945-ben hadifogságba került, egy év múlva térhetett haza. A háború után továbbra is muzeológusként dolgozott, kutatott, és egyetemi oktatói munkát folytatott.

1936-ban kötött házasságot Dömötör Tekla (1914–1987) néprajzkutatóval, aki a budapesti egyetemen szerzett angol-német szakos tanári diplomát, majd ezután hivatalnokként dolgozott. Doktorálása után egy évig Franciaországban ösztöndíjas, a Sorbonne-on. A háború alatt sokat fordított, a háború után viszont – a Kerényi Károllyal való barátsága miatt – nem dolgozhatott szakterületén, ezért a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Szabó Ervin Könyvtárban helyezkedett el, és csak később került az ELTE néprajz tanszékére. Fő műve az 1972-ben megjelent A magyar népszokások; 1987-ben pedig Táltosok Pest-Budán és környékén címmel publikálta önéletírását (amelyben sokat ír a Szerb Antallal való barátságáról is).

Dömötör Tekla 1931-es franciaországi tanulmányaiból visszatérve a hazaúton ismerkedett meg Szerb Antallal, akivel annak haláláig közeli baráti kapcsolatban volt. Az író róla mintázta a Gondolatok a könyvtárban hősnőjét. Szerb Antal mutatta be őt Kerényi Károlynak, akinek meghatározó baráti és szellemi társaságába tartoztak mindhárman. Dömötör Tekla későbbi férjét is itt ismerte meg. (Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén. 5–40.).

Szerb Antalt 1944. június 5-én hívták be utolsó munkaszolgálatára: először Fertőrákosra, majd Balfra került, ahonnan már nem tért haza. A Rózsakeresztbe írt jelen ajánlás egyike lehet az író utolsó dedikációinak.