Kiszely István: Mégis Petőfi? (dedikált példány)

Fülszöveg

E kötet - bármennyire is furcsának tűnik -a fiatalság részére készült. Ők kapják kézhez, hogy okuljanak belőle, mert őket - akik közül jó néhányat tanítok is az egyetemen - érettnek tartom a józan ítéletre. Olyan korban élünk, amelyben nagy történések mennek végbe. Egyszerű embereknek kell megmagyarázniuk a magukat "tudósoknak" nevezőknek, hogyan kell viszonyulniuk nemzetünk legnagyobbjaihoz.
Amikor a szibériai Petőfi-kutatást elkezdtük, szinte senki nem hitt bennünk, de azt tudták, hogy amit teszünk, azt tiszta szándékból tesszük. Azt mondtuk: egy százalék esélye van annak, hogy Petőfit Szibériában találjuk meg, de ezért az egy százalékért is érdemes mindent megtennünk. Munkánkat tisztelettel és alázattal végeztük, de ezért csak szakmai és emberi megaláztatást kaptunk. Ha kutatásainkkal mást nem értünk el, csak annyit, hogy újra beszélünk arról, akinek magyarságához soha semmi kétség sem fért, és akinek szabadságeszméje mindig tiszta volt, akkor már nem dolgoztunk hiába. Az érzelmek sajnos elszabadultak: tiszta és jó szándékú emberekkel a butaság, a gőg és az irigy rosszindulat szállt szembe.
Fiatalságunk e Petőfi-kutatás aktív résztvevője. Ők meg fogják érni azt az időt, amikor e kérdést nem a hatalom szavával, hanem a tudomány bizonyosságával döntik el. Sajnos a magát "tudományosnak" nevező Akadémia megakadályozta a jelenkort e kérdés megoldásában, de akik most e kötetet megkapják, azok majd büszkén magyarázgatják az akkori fiataloknak azt az időt, amikor csak az érzelmek és a pártállami tekintélyelvek döntöttek el még tudományos és nemzeti kérdéseket is. Akkorra eldől, hogy kinek volt igaza.
Fogadjátok szeretettel e kötetet és ismerjétek meg belőle a legmagyarabb költőnek ne csak verseit, hanem törékeny testét is és gondolkozzatok el azon, vajon mi nehezebb: hősi halált halni egy csatatéren, vagy nyomorultul, eltaposva és megalázva életben maradni? Vissza