Aukciós tétel adatai
Budapest, 1983, Tankönyvkiadó Vállalat kiadása (Szikra Nyomda, Pécs), 173 p. + [3] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. Írta: László Gyula.
A kötet címlapján a szerző, László Gyula jól olvasható aláírása látható.
Második kiadás.
Pesti János előszavával, a szerző bevezetésével és kötetvégi részletes tartalomjegyzékkel ellátott kiadás.
A kötetet a Pécsi Szikra Nyomda nyomtatta.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratozott, a kiadó emblémájával ellátott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel és hátlappal, tiszta, szép belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője: László Gyula (Kőhalom, 1910. március 14. – Nagyvárad, 1998. június 17.) magyar régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár. Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, Budapesten érettségizett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot hallgatott. A Budapesti Tudományegyetemen diplomázott. A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Múzeum gyakornoka, a Múzeumi Központ előadója, a Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának vezetője, a Kolozsvári Egyetem tanára, a Budapesti Tudományegyetem tanára, majd tanszékvezetője. Az 1960-as években kidolgozta a kettős honfoglalás és a szvidéri-elmélet teóriáját. Elutasította az uráli/finnugor nyelvű ősnépességről, és jól körülhatárolható őshazájáról szóló elképzeléseket. Úgy vélte a régészet és a néprajz nyújtotta tapasztalatok alapján ilyen, kis területen sűrűn élő, primitív néptömeg elképzelhetetlen, mert a halász-vadász-gyűjtögető fokon egy kisebb család eltartásához is igen kiterjedt terület szükséges.
Fülszöveg
Ennek a kis könyvecskének az a summája, hogy mi, magyarok, nem vagyunk egyedül, hanem úgyszólván egész Eurázsia részt vett néppé tömörödésünk folyamatában. Rokonai vagyunk tehát sok-sok - múltban...
Tovább
Fülszöveg
Ennek a kis könyvecskének az a summája, hogy mi, magyarok, nem vagyunk egyedül, hanem úgyszólván egész Eurázsia részt vett néppé tömörödésünk folyamatában. Rokonai vagyunk tehát sok-sok - múltban élt és jelenben is élő - népnek. A "Sem utódja, sem boldog őse" szemlélet, az elszigeteltség érzése helyett sikerült a szerzőnek kitágítania kapuinkat Eurázsia felé. A "Sem rokona" felfogást a mindenütt ővelük találkozunk megállapítása és bizonyítása váltja fel. Természetesen ugyanígy van ez nagyjából valamennyi népnél. És ha ez az életérzés belehatol a köztudatba, hatalmas megújulást jelenthez: kiteljesednék bennünk az összetartozás tudata, a humánum, az emberség.
Vissza