Trakostyáni báró Draskovits György pécsi, majd váci, később pedig győri püspök kézzel festett püspöki címere 1649-es ráírt datálással

"A czímer egy értékes gyűjtemény része. Az aranyozott réz-pántokkal, középen az ország czímerével és a Zichy-család czímerét ábrázoló kapoccsal ellátott, díszes bőrkötésű, kis negyedrét alakú album része melynek mindösszesen 39 lapja van, mely 34 magyar és négy más család egykorú, autogarmmokkal és jelmondatokkal ellátott. Az eredeti czímeres lapok jelenleg mind külön regal-papírra vannak ragasztva, miáltal a gyűjtemény igen tetszős és egyöntetű jelleget nyer; mind a mellett már az első pillanatra észre lehet venni, hogy a lapok nem egy és ugyanazon emlékkönyvből vétettek. Mert, eltekintve attól, hogy a czímerek egy része hártyára, más része pedig durva merített papírra van festve, — ami magában véve még korántsem zárja ki a lehetőséget, hogy a czímerek egykor ugyanazon albumot díszítették, s ama körülmény, hogy a lapok egy része számozva van, más része nem, azt látszik bizonyítani, hogy a czímerek több tulajdonos emlékkönyvéből vétettek. Bizonyítják ezt az egyes lapokon előforduló évszámok is, melyek 1596 és 1679 között váltakozván, legalább is két emberöltőt magába foglaló korra vallanak. Ezen külső megkülömböztető jelek szerint, melyekhez még a czímer rajzok stíljét is hozzáadhatjuk, a czímeres lapok két fő csoportba foglalhatók. Az első csoporthoz tartoznak a régibb czímerek 1596-tól 1611-ig, a másik csoporthoz pedig a többi czímerek 1649-től 1679-ig, mely időközi sorrendet megtartva, áttérek az egyes czímerek ismertetésére.” (Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye))

Draskovits György: Draskovits János horvát bán és Istvánfi Éva, a híres történetíró legidősebb leányának fia volt. Pázmány Péter bíboros Grazba küldte az umaniorák és bölcselet tanulására, 1618. október 19-én pedig Rómába küldte, a Collegium Germano-Hungaricumba. 1622. szeptember 3-án visszatért a hazájába, előbb esztergomi kanonok, 1628. július 18-án pécsi-, 1630. október 24-én váci püspök és pozsonyi prépost, 1636-ban pedig győri püspök lett. Életének végső éveiben komoly ellentmondásba keveredett káptalanával, aki a király és az országgyűlés előtt vádat emelt ellene. Az 1647. évi CXIII. törvénycikk a vitás ügy eldöntését az esztergomi érsekre és az ország bírájára bízta.

Felirat: "1649 Georgoius Draskovish Comes peroetuus de Trakostyan Episcopus Bauriensis ..."
Jelmondat: "Auxilium de sancto"

Anyaga: pergamen.

Készítés ideje: cc 1649.
Pontos mérete: 19 cm x 14,4 cm.
Őrzésének módja: kézzel feliratozott, félig áttetsző hátyapapíros védőfüllel ellátott, tollvonással keretezett lappár.