Geiger Péter N. János: Képek Magyarország történetéből

Előszó

Részlet a könyvből: I. Álmos, az első fejedelem választása. A magyar történetirás atyja, ki nekünk pusztán nevének P. kezdőbetűje után ismeretes s azért rendesen Anonymusnak, vagyis I. (II.) Béla király névtelen jegyzőjének neveztetik, a régi magyarok tettei fölött irt munkájában ősapáik lakhelyét oly vidékbe helyezi, mely a természet legszebb adományaival dúsan megáldva, lakóit gyönyör s öröm bőségével árasztotta el. E földet ő Dentmogor néven említi; fekvését azonban oly pontosan, hogy azt teljes biztonsággal meghatározhatnók, nem jegyzi fel. Hogy azonban Dentumogor földjét Közép-Ázsia nyugati síkmagaslatain keressük, részben a nála, részben más forrásokban található adatok nyomozása kétségen kívül teszi. Már a legrégibb időkben, mennyire történeti ismeretünk csak terjed, e vidéket sok nomád néptörzstől találjuk lakva, melyeknek összefüggő történetfonalai ama homályos előkor éjelében ugyan elvesztjük, egyes tetteik- s viszontagságaikról azonban régi mondák, sőt a legrégibb hiteles történetforrások nem gyéren nyujtanak ismeretet. A messze kelet részeiben China lakói, nem különben a perzsák, aegyptusok, görögök s rómaiak ismerték s le is irták sokféle elnevezés alatt e nevezetes nomádokat, kiknek hatalmas karjait s erőteljes fegyvereit a századok hosszú sorozata alatt gyakorta érezték. Kitünnek közöttük, elődeiket fényben felülmulva különösen a Krisztus utáni IV. és V. században fellépö hunok - egy nemzet, mely a nagy altai népfajhoz tartozva, s igy a török nem különben, mint az u. n. finn népekkel törzsrokon, de historiailag ezektől különböző - egyéb harczias lovas népekkel együtt, kik azóta Európa történetébe befolyással voltak, egy ethnographiai egészet képezvén, mely hun-scytha nép család neve alatt ismeretes. Ide tartoznak különösen a chazarok, bolgárok, avarok, kunok, palóczok, bessenyök, és magyarok. Vissza