Joanne, Damiani: Justa religionis coactio, seu apodixis

Augustae Vindelicorum [Augsburg], 1763, Matthaei Rieger, [36] p. + 795 p. + [5] p.

Justa religionis coactio, seu apodixis quod Reges, Principes, Magistratus, & Dynastae Romano-Catholici, habita occasione, & opportunitate, possint, ac debeant Acatholicos in suis Ditionibus commorantes, cogere, mediis etiam violentis, imo & extremis (quoties mitiora non prosint) ad amplectendam veram, & unice salvificam Romano-Catholicam fidem. Distincta in Vigintiquinque Capita, auctore Joanne Damiani, Ecclesia Chatedralis Vaciensis Archi-Diacono, & Canonico. / A vallás igazságos kényszere, vagyis az... hogy a római-katolikus királyok, fejedelmek, bírók és dinasztiák (adott esetben és alkalommal) nem erőszakos eszközökkel, de rákényszeríthetik és rá is kell hogy kényszerítsék az uradalmukban lakó nem katolikusokat (amikor nem tűnnek békességesnek) arra, hogy elfogadják és felkarolják az igaz... római katolikus hitet. Írta: Joanne Damiani Ecclesia Catedralis Vaciensis főesperes és kanonok.
A Magyar Királyi Helytartótanács 1770. jún. 25-én kelt rendeletével elkoboztatta a Justa religionis coactio című művet, "...mely azt bizonyította, hogy az uralkodóknak és a római katholikus hatóságoknak joguk van a területeiken levő katholikusokat erőszakkal is kényszeríteni az igaz és egyedül üdvözítő katholikus hit felvételére..."
Fekete-fehér könyvdíszekkel díszített, valamint előszóval és tartalmi kivonattal kiegészített kötet. A címlapon tulajdonosi bejegyzés látható.
Korabeli félbőr kötésben lévő példány, feliratozatlan, erősen kopott címfedéllel és hátlappal, feliratozatlan könyvgerinccel (rajta apróbb sérülésekkel), néhány foltos, hiányos (a hiány a szöveget nem érinti) lappal, mintázott lapélekkel.
A kötet szerzője, Damiani János (Tuhegli, Bosznia, 1710. június 21. – Vác, 1784. szeptember 3.) pozsonyi, később váci kanonok. A római Szent Péter és Pál Kollégiumban tanult bölcseletet és teológiát. 1735-ben szentelték áldozópappá. XII. Kelemen pápa kívánságára, Esterházy Imre esztergomi érsek 1737. augusztus 12-én pozsonyi kanonokká nevezte ki. A prímási szék megüresedése alkalmával Mária Terézia 1749. január 2-án ugyanott primiceriussá vagyis kántorkanonokká tette. Ezt követően Althann Mihály Károly váci püspök egyházmegyéjében püspökhelyettes, majd a papnevelő intézet igazgatója lett. Althann halála után lemondott hivatalairól és csak az irodalomnak élt. Később Migazzi Kristóf bécsi hercegérsek kinevezte a váci egyházkerület kormányzójává.

Az idézet Várnai Sándor cikkéből való (Magyar Nyomdászat, 1908. szeptember 01./21. évfolyam/9. szám).

Antik kiadványok
Idegennyelv
Vallás