Benczúr Gyula vitairata Lippich Elek ellen (Ferenczy Károlyt, Rippl-Rónai Józsefet is élesen bíráló levél!)
, Papír
, 6 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 34 cm x 21 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2023-02-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1908, Benczur Gyula vitairata Lippich Elek ellen borítékban, [4] p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Benczúr Gyula vitairata Lippich Elek ellen.
A tétel a következő dokumentumokból áll:
1.) Benczúr Gyula festőművész név nélkül, „I. festészeti mesteriskolai igazgató” titulussal jegyzett, „Kegyelmes Uram!” megszólítással kezdődő levéltervezetének kézirata kalligrafikus szépírással, keltezéssel (”1908. febr. hava”), 4 p. terjedelemben. (kifejtését lásd lentebb!)
2.) Ismeretlen személy kézzel írt levele Gerő Ödön (1863-1939) műkritikusnak, „Kedves Ödön!” megszólítással, keltezés nélkül, 1 p. terjedelemben.
A rövid, bizalmas levél szövege a következő (a levél írója által tett utólagos betoldás {}-ben):
Kedves Ödön!
Némi áldozat árán sikerült megszereznem azt a levelet {másolatban – elrontott példány} melynek létezését kétségbe vontad. Itt van!
Mondtam ugye, hogy B. ingerli ellenünk a nemzetet.
Estére hozd el a kávéházba magaddal.
Szervusz ...
3.) 1 darab, „Nsgos Kézdi-Kovách László festőművész urnak” címzett levélboríték, két darab, 6 fillér névértékű bélyeggel, 1908. februári datálású postai bélyegzéssel.
A Benczúr Gyula (1844-1920) festőművészhez köthető hosszabb kézirat (1.) Koronghi Lippich Elek (1862-1924) művészeti író, miniszteri tanácsos, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti osztályvezetője ellen írt panaszlevél és vitairat. Szerzője meglehetősen heves kirohanásának kiindulópontja Lippich Eleknek a Magyar Iparművészet c. folyóiratban a finn művészetről és a haladó szellemiségű finn alkotókról megjelent cikke. A levél keletkezési ideje alapján könnyedén megállapítható, hogy a szóban forgó írás Lippich A finnek című művészeti tanulmánya, amely a Magyar Iparművészet 1908. évi első számában jelent meg.
Benczúr olvasatában az általa „pervers izlésű szerencsétlen tanácsosnak” és „művészeti analphabétának” nevezett Lippich cikke „a nemzeti nagy szellemek” által képviselt magyar művészettel szemben az „»izmus«-okért” rajongó, individualista és kozmopolita moderneket, a szecesszió „pervers-primitiv” követőit állítja példaként a fiatal magyar művészek számára. Mindez a szerző szerint megbocsáthatatlan, „aesthetikai tébolyt”, végső soron „müvészetünk megsemmisülését” fogja okozni, ezért az ügyben a címzett közbenjárását, sőt egyenesen Lippich Elek menesztését kéri: „támogatni tartozom jobb érzésű müvészeinknek azon törekvését, hogy nevezett tanácsos úr eltávolíttassék arról a helyről, hová őt – müvészetünk veszedelmére – Nagyméltóságodnak egy szerencsétlen kezű előde helyezte.”
Érdemes megjegyezni, hogy terjedelmes vitairatában Benczúr konkrét neveket is említ. Egyértelműen művészetünk nagyjai és valódi példaadói közé tartozik meglátása szerint Zichy Mihály, Lotz Károly, Székely Bertalan és Madarász Viktor. Ezzel szemben „a modernséget hangoztató müvészeti anarchiá[t]” képviselik hazánkban „a Ferenczyek, a Fényesek, a Rippl-Rónaiak, a Kriesch Aladárok nevei.”
A panaszos levél címzettjéről csak következtetett információkkal bírunk. A kézirat szóhasználatából („Kegyelmes Uram”, „Nagyságod”), valamint a támadás célkeresztjében álló Lippichnek a címzetthez való viszonyából (a „tanácsosa”), továbbá abból, hogy Benczúr a miniszteri hivatalnok felmentésére irányuló kérését minden bizonnyal annak feletteséhez tervezte intézni, arra következtethetünk, hogy a merész hangvételű irat címzettje Apponyi Albert (1846-1933) politikus lehetett. Apponyi 1906-tól 1910-ig töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot. Arról ugyanakkor nincs információnk, hogy ez, vagy akár egy hasonló tartalmú levél valóban eljutott-e a miniszterhez, vagy bármely más illetékeshez. Koronghi Lippich Elek 1913-as nyugdíjazásáig megtartotta művészeti osztályvezetői pozícióját.
A tétel többi részét képező iratok további érdekes adalékkal szolgálnak Benczúr Gyula leveléhez.
A Gerő Ödön (1863-1939) művészeti írónak címzett, nehezen olvasható aláírással bíró levél (2.) arról számol be, hogy szerzőjének sikerült hozzájutni egy másolathoz „B.” (minden bizonnyal Benczúr) leveléből, amelynek létezésében a címzett kételkedett. A szerző felhívja a címzett figyelmét, hogy a szóban forgó írás „ellenünk” szól, azaz itt a Benczúr által kárhoztatott modern művészet képviselőinek bizalmas levelezéséről lehet szó – a levél szerzője ugyanakkor ismeretlen.
Végül, de nem utolsó sorban mindkét dokumentum egy Kézdi-Kovács Lászlónak, a Pesti Hírlap szerkesztőségébe (Váczi. krt. 78. sz.) címzett borítékban (3.) került megőrzésre, a borítékon a következő ceruzás megjegyzéssel: „Igen érdekes!! Benczúr támadása K. Lippich és a modernek ellen.” Kézdi-Kovács László (1864-1942) festőművész 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusaként is működött, így feltételezhető, hogy a várható sajtóvisszhang okán (is) osztotta meg vele az ismeretlen feladó Benczúr Gyula éles hangú levelét. A Mesteriskola igazgatója és Lippich miniszteri osztályvezető közötti polémiának ugyanakkor nincs nyoma a lapban. Beszédes ugyanakkor, hogy a hírlap 1908. februári számaiban többször is szóba kerül a modern művészeti irányzatok ügye, és a rövid beszámolókból (lásd pl. a Pesti Hírlap 1908. február 14-i számában A kormány és – az ultramodern fiatalok c. írást!) a háttérben megbúvó feszültségek rajzolódnak ki.
Tollal írt kéziratok hajtogatott levélpapíron, Benczúr Gyula levelén a hajtások mentén kisebb sérülésekkel, hiánytalan állapotban, sérült papír levélborítékban.
A tétel a következő dokumentumokból áll:
1.) Benczúr Gyula festőművész név nélkül, „I. festészeti mesteriskolai igazgató” titulussal jegyzett, „Kegyelmes Uram!” megszólítással kezdődő levéltervezetének kézirata kalligrafikus szépírással, keltezéssel (”1908. febr. hava”), 4 p. terjedelemben. (kifejtését lásd lentebb!)
2.) Ismeretlen személy kézzel írt levele Gerő Ödön (1863-1939) műkritikusnak, „Kedves Ödön!” megszólítással, keltezés nélkül, 1 p. terjedelemben.
A rövid, bizalmas levél szövege a következő (a levél írója által tett utólagos betoldás {}-ben):
Némi áldozat árán sikerült megszereznem azt a levelet {másolatban – elrontott példány} melynek létezését kétségbe vontad. Itt van!
Mondtam ugye, hogy B. ingerli ellenünk a nemzetet.
Estére hozd el a kávéházba magaddal.
Szervusz ...
3.) 1 darab, „Nsgos Kézdi-Kovách László festőművész urnak” címzett levélboríték, két darab, 6 fillér névértékű bélyeggel, 1908. februári datálású postai bélyegzéssel.
A Benczúr Gyula (1844-1920) festőművészhez köthető hosszabb kézirat (1.) Koronghi Lippich Elek (1862-1924) művészeti író, miniszteri tanácsos, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti osztályvezetője ellen írt panaszlevél és vitairat. Szerzője meglehetősen heves kirohanásának kiindulópontja Lippich Eleknek a Magyar Iparművészet c. folyóiratban a finn művészetről és a haladó szellemiségű finn alkotókról megjelent cikke. A levél keletkezési ideje alapján könnyedén megállapítható, hogy a szóban forgó írás Lippich A finnek című művészeti tanulmánya, amely a Magyar Iparművészet 1908. évi első számában jelent meg.
Benczúr olvasatában az általa „pervers izlésű szerencsétlen tanácsosnak” és „művészeti analphabétának” nevezett Lippich cikke „a nemzeti nagy szellemek” által képviselt magyar művészettel szemben az „»izmus«-okért” rajongó, individualista és kozmopolita moderneket, a szecesszió „pervers-primitiv” követőit állítja példaként a fiatal magyar művészek számára. Mindez a szerző szerint megbocsáthatatlan, „aesthetikai tébolyt”, végső soron „müvészetünk megsemmisülését” fogja okozni, ezért az ügyben a címzett közbenjárását, sőt egyenesen Lippich Elek menesztését kéri: „támogatni tartozom jobb érzésű müvészeinknek azon törekvését, hogy nevezett tanácsos úr eltávolíttassék arról a helyről, hová őt – müvészetünk veszedelmére – Nagyméltóságodnak egy szerencsétlen kezű előde helyezte.”
Érdemes megjegyezni, hogy terjedelmes vitairatában Benczúr konkrét neveket is említ. Egyértelműen művészetünk nagyjai és valódi példaadói közé tartozik meglátása szerint Zichy Mihály, Lotz Károly, Székely Bertalan és Madarász Viktor. Ezzel szemben „a modernséget hangoztató müvészeti anarchiá[t]” képviselik hazánkban „a Ferenczyek, a Fényesek, a Rippl-Rónaiak, a Kriesch Aladárok nevei.”
A panaszos levél címzettjéről csak következtetett információkkal bírunk. A kézirat szóhasználatából („Kegyelmes Uram”, „Nagyságod”), valamint a támadás célkeresztjében álló Lippichnek a címzetthez való viszonyából (a „tanácsosa”), továbbá abból, hogy Benczúr a miniszteri hivatalnok felmentésére irányuló kérését minden bizonnyal annak feletteséhez tervezte intézni, arra következtethetünk, hogy a merész hangvételű irat címzettje Apponyi Albert (1846-1933) politikus lehetett. Apponyi 1906-tól 1910-ig töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot. Arról ugyanakkor nincs információnk, hogy ez, vagy akár egy hasonló tartalmú levél valóban eljutott-e a miniszterhez, vagy bármely más illetékeshez. Koronghi Lippich Elek 1913-as nyugdíjazásáig megtartotta művészeti osztályvezetői pozícióját.
A tétel többi részét képező iratok további érdekes adalékkal szolgálnak Benczúr Gyula leveléhez.
A Gerő Ödön (1863-1939) művészeti írónak címzett, nehezen olvasható aláírással bíró levél (2.) arról számol be, hogy szerzőjének sikerült hozzájutni egy másolathoz „B.” (minden bizonnyal Benczúr) leveléből, amelynek létezésében a címzett kételkedett. A szerző felhívja a címzett figyelmét, hogy a szóban forgó írás „ellenünk” szól, azaz itt a Benczúr által kárhoztatott modern művészet képviselőinek bizalmas levelezéséről lehet szó – a levél szerzője ugyanakkor ismeretlen.
Végül, de nem utolsó sorban mindkét dokumentum egy Kézdi-Kovács Lászlónak, a Pesti Hírlap szerkesztőségébe (Váczi. krt. 78. sz.) címzett borítékban (3.) került megőrzésre, a borítékon a következő ceruzás megjegyzéssel: „Igen érdekes!! Benczúr támadása K. Lippich és a modernek ellen.” Kézdi-Kovács László (1864-1942) festőművész 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusaként is működött, így feltételezhető, hogy a várható sajtóvisszhang okán (is) osztotta meg vele az ismeretlen feladó Benczúr Gyula éles hangú levelét. A Mesteriskola igazgatója és Lippich miniszteri osztályvezető közötti polémiának ugyanakkor nincs nyoma a lapban. Beszédes ugyanakkor, hogy a hírlap 1908. februári számaiban többször is szóba kerül a modern művészeti irányzatok ügye, és a rövid beszámolókból (lásd pl. a Pesti Hírlap 1908. február 14-i számában A kormány és – az ultramodern fiatalok c. írást!) a háttérben megbúvó feszültségek rajzolódnak ki.
Tollal írt kéziratok hajtogatott levélpapíron, Benczúr Gyula levelén a hajtások mentén kisebb sérülésekkel, hiánytalan állapotban, sérült papír levélborítékban.
Tétel sorszám:
013
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
150.000 Ft
Licitek száma: 24
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |