Reményik Sándor: Szemben az örökméccsel (aláírt példány)
Versek
Szerző
Reményik Sándor
"Studium" Kiadása
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 74 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
18 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2023-02-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., "Studium" (Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt., Bp.), 74 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Első kiadás. Szemben az örökméccsel. Versek. Írta: Reményik Sándor.
Az előlapon a szerző, Reményik Sándor tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
Tartalomjegyzékkel és a szerző korábban megjelent munkáinak jegyzékével. Nyomtatta a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt. Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel, sérült, hiányos könyvgerinccel, hátlapon a nyomda feltüntetésével, körbevágatlan és részben felvágatlan belívekkel, néhány foltos lappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) kétszeres Baumgarten-díjas költő, a két világháború között erdélyi magyar költészet kiemelkedő alakja. Jogot tanult, de tanulmányait nem fejezte be, és már fiatalon az irodalom felé fordult. Első versét az Új Idők közölte 1916-ban. 1918-tól az Erdélyi Szemle munkatársa, 1921-ben a Pásztortűz alapító szerkesztője. Irodalmi működését meghatározta keresztény hite és a kisebbségi létbe kényszerült magyarsága. Lírája a Trianon utáni erdélyi érdekérvényesítést céljául kitűző transzilvanista eszmék hordozója. Erős nemzeti elkötelezettsége és az erdélyi gondolatot felkaroló művészete okán költészete 1945-öt követően sokáig feledésbe merült.
Előszó
Részlet:
Szemben az örökméccsel
Ég, - de azt, aki gyújtotta, nem láttam.
És azt sem, aki szelíd olajával
Táplálja, hogy ki ne húnyjon a lángja.
Szent, személytelen járása-kelése,...
Tovább
Előszó
Részlet:
Szemben az örökméccsel
Ég, - de azt, aki gyújtotta, nem láttam.
És azt sem, aki szelíd olajával
Táplálja, hogy ki ne húnyjon a lángja.
Szent, személytelen járása-kelése,
Művében dereng alázatossága, -
Hajnalban jár, vagy éjnek idején.
Meg nem foghatom s még nem láttam én.
Ó égnek, égnek ilyen örökmécsek,
Derengnek, - és nem csak a templomokban,
És vannak ilyen szolgáló-leányok.
Suhanok, lengők, tűnők, mint az álmok.
Művökben dereng alázatosságok.
Ilyen lélek szerettem volna lenni,
Láthatatlanul munkálkodva menni
Szürkületkor az élet templomába.
Míg künt ragyognak reklám-fényjelek
S lüktet a világ torkában a láva...
Pécs, 1928 november 22.
Vissza
Tartalom
Szemben az örökmécsessel 5
A sírtól a bölcsőig 6
A döntő pillanat 8
„Istenem" 9
Szent János szobor 11
"Patyi" 12
Ki tudja? 13
Másodvirágzás 14
Versek egy házikóról 16
Nincsen levél 19
Anonyma 21
Tükörkép 23
Ne szóljatok 24
Avarban 25
Télelő 26
Az örök liften 27
Jön 28
Mi ez? 29
Non omnis moriar 30
A gyermek 32
Gondolok valakit 36
Már lassan 38
Ha majd 39
A kereszt fogantatása 40
Kedves kertész 41
Fekete gyémánt 42
Láthatlan íjász 43
A Bethesda partján 44
Rakéta-hajó 46
Régi csoportkép előtt 47
Hozsánna annak, aki visszajött 49
A fordító 51
„Lélektől lélekig" 53
Nagypénteki szertartás 55
A szobor helyén 56
Elmégy 57
Kívülről 59
Valaki álmodott 60
Másvilági vándor a kezemen 61
Az áloreás magyar 62
Kövek zsoltára 64
Csonkatornyok 67
Valaha voltam 70
Vissza