Előszó
1950-ben előadássorozatot tartottam hallgatók egy csoportjának, akik érdeklődtek az ökológiai kertészet iránt. Abban az időben az "ökológia" fogalma alig volt ismert, többnyire félre is értették,...
Tovább
Előszó
1950-ben előadássorozatot tartottam hallgatók egy csoportjának, akik érdeklődtek az ökológiai kertészet iránt. Abban az időben az "ökológia" fogalma alig volt ismert, többnyire félre is értették, miután az ökológiai kertészet témája tanítványaim azon kisebb körén belül maradt, akik gyakorlatilag már alkalmazták ökológiai módszereimet, saját kreatív kisgazdaságaikban. Ha abban az időben előadásaim kiadására is gondolok, a következő címet adhattam volna a sorozatnak: "Az ökológiai kert: a jövő mintája". Az alatt a néhány év alatt bizonyára senki, legkevésbé jómagam gondoltam, hogy természeti erőforrásaink rohamos kimerítése, a levegő és a vizek növekvő szennyeződése mindenki számára ismerőssé fogja tenni az "ökológia" fogalmát.
"A jövő mintája" mostanra, 1971-re a "Túlélés könyvévé" vált. Az ember számára a puszta túléléshez - vagyis annak megvalósításához, hogy valahogyan megéljük ennek a századnak a végét - el kell fogadni és az egyéni szükségletekhez kell igazítani a jelen könyvben körvonalazott intézkedéseket, olyan gyorsan, amennyira az emberileg egyáltalán lehetséges. Szükségtelen, és fölösleges lenne újra felidézni a levegő és a víz szennyezésnek összes siralmas részletét, táplálékunkat és ivóvizünket mérgező kemikáliák együttes hatását, a higany és hasonló veszélyes elemek jelenlétét, amelyek tengereink ökológiai egyensúlyát fenyegetik, vagy a népesség robbanást, annak negatív következményeivel együtt: az éhínség és járványok, a bűnözés és a munkanélküliség. Mindezek olyan tények, amelyeket naponta hallunk, ezért nincs szükség arra, hogy külön kitérjünk rájuk. Csak egyetlen dolgot szeretnék itt megemlíteni, - mivel az egy sebesen növekvő rémálóm - ami eredményesen lenne csökkenthető, vagy akár kiküszöbölhető a jelen könyvben körvonalazott alapelveket követve. Az USA-ban kialakult segélyező rendszerről beszélek. Ez valójában egyáltalán nem egy rendszer, hanem a zűrzavar és frusztráció végtelen útvesztője azoknak, akik megpróbálják a segélyeket szétosztani, valamint agónia és megaláztatás mindazoknak, akik igyekeznek azt megkapni.
Vissza