Kaposy K. Ödön: Matróz voltam (dedikált példány)
Szerző
Kaposy K. Ödön
Grafikus
Kaposy K. Ödön
Cserépfalvi
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés
, 223 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
21 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2023-05-28 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Cserépfalvi (Antiqua Rt., Bp.), 223 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Matróz voltam. Írta: Kaposy K. Ödön.
Az előlapon a szerző, Kaposy K. Ödön tollal beírt dedikációja olvasható: "Hódolatteljes tisztelettel és ragaszkodással: Budapest, 1944 - I. Kaposy K. Ödön".
A szerző szövegközti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint a szerző megjelent és sajtó alatt lévő munkáinak jegyzékével, illetve a "Kedves olvasóhoz!" c. bevezetéssel kiegészített kötet. Nyomtatta az Antiqua Rt., Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel, feliratozott, javított könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Kaposy K. Ödön (Budafok, 1914. április 14. – Budapest, 1996. október 9.) világutazó, festőművész, író. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (tanárai: Rudnay Gyula és Karlovszky Bertalan), majd a velencei "Accademia di Belle Arti" főiskolán képezte tovább magát. A második világháború után költözött vissza Budapestre. A budapesti I. sz. Textilipari Technikum (később Bolyai János Textilipari Szakközépiskola) rajztanára volt. 1956 és 1980 között Londonban élt és dolgozott. 1995-től haláláig tagja volt a Magyar Festők Társaságának. Fiatal éveiben bejárta a világot (járt Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, Törökországban, a Közel-Keleten, Egyiptomban, Líbiában, Marokkóban, Szíriában). Kerékpáros „csavargóként” tett utazásairól olvasmányos, érdekes és kalandos útleírásokban (Csavargó voltam, Matróz voltam, Kerékpáron Afrikában, Nyomok a mocsárban stb.) számolt be, amit saját maga illusztrált. Könyvei több európai nyelven is megjelentek.
Előszó
Kedves Olvasóm!
Eddigi könyveimben - mint láttad - nem írtam előszavakat, gondoltam éppen elég lesz elolvasnod anélkül is firkálmányaimat. Meg aztán különben is az a véleményem, hogyha már...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasóm!
Eddigi könyveimben - mint láttad - nem írtam előszavakat, gondoltam éppen elég lesz elolvasnod anélkül is firkálmányaimat. Meg aztán különben is az a véleményem, hogyha már ilyesmire vetemedik az ember, jobb minden bevezető nélkül fejest ugrani az eseményekbe. A papír is drága, meg aztán így még lehet némi reményem, hogy az ötödik oldal után - ha ugyan addig is kibírtad - nem vágod be a könyvet a szekrény alá.
Mivel azonban számtalanszor kérdezitek, hogy hogyan utazom, technikailag hogyan oldok meg egy ilyen utat és főleg honnan veszem a rengeteg pénzt hozzá - és még ennél is „diszkrétebb" kérdések tömege - elhatároztam, hogy elárulok egyet-mást „műhelytitkaimból".
Sajnos, már régen elmultak azok a régi jó idők, mikor az ember „kapásból" utazhatott. Azaz hirtelen gondolt egyet és már utazott is. Például ilyeneket mondott az ember a főszerkesztőjének egy langyos feketekávé mellett: „... hogy szaladjak le Kalkuttába... ? jó, reggel megyek!" Igen..., ezek szép idők voltak, lehet, hogy nem is voltak, csak a mesében. A hirtelen, ötletszerű utazás ma már olyan, akár egy muzeális tárgy. Bizony, ma jóelőre hozzá kell fognia az embernek a munkához, ha utazni akar. Hogy hetekkel előbb ... ? Na nem ... ilyen könnyen azért még nem mennek a dolgok.
Vissza