Radnóti Miklós: Ikrek hava (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Elsőre talán meghökkentő, hogy Radnóti 1940-ben dedikált egy könyvet a Horthy-rendszer egyik rendőrtisztjének, Szimon István (1887–1965) későbbi rendőr altábornagynak. Igaz, a címzett papnak készült, majd jogot végzett, és ekkor még „csak” rendőrfőtanácsos volt, de ha nem ismernénk „családi hátterét”, talán nem evidensen illeszkedne bele Radnóti kapcsolathálózatába. A megoldás a dedikációban magában is benne van:

Szimon Istvánéknak / tisztelettel és szeretettel / Radnóti Miklós

A többes számú megszólítás elsősorban Szimon feleségét takarja. Ő Sík Ilma volt, Radnóti meghatározó tanárának, Sík Sándornak testvére.

Sík Ilma (születési nevén: Sík Mária Ilona) 1895. április 20-án született Budapesten. A budapesti Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézetének volt növendéke, később hírlapíró és író lett. Az 1930-as és 40-es években jelentős irodalmi munkássága volt: hírlapi és folyóirat-cikkek mellett önálló könyveket is írt, elsősorban fiatal leányok számára. Szimon Istvánné néven ifjúsági lányregény-sorozatot jelentetett meg (Évi az intézetben, 1937; Éviék a Balatonon; 1938; Évi pártot alapít, 1940 és Évi jelesen érett, 1942, valamint A kis nagynéni története, 1942), majd Sík Ilma néven kiadta első felnőtteknek szóló regényét Rabszolgák címmel (1943), ezt követte a 1946: Győz a tavasz (1946), Holdsugár kisasszony (1947) és az Icu menyasszonysága (1947). A háború után ELTE egyetemi könyvtárának munkatársa. 1971. szeptember 15-én halt meg, Gödöllőn temették el. (Magyar Nemzet, 1971. szept. 21. 6.)

Szimon István és Sík Ilma 1915. június 27-én kötöttek házasságot Budapesten, a piaristák rendházának kápolnájában. A vőlegény ekkor „a dunai rendőrkapitányság fogalmazója”. (BH, 1915. jún. 30. 8.) Két leányuk született. Házasságuk azonban hullámzó természetű volt, már a húszas években különéltek egy ideig; végül 1941-ben váltak el, de Ilma haláláig a férjezett nevét használta. (Szimon pedig ezután munkája miatt Szegedre, majd Szabadkára költözött, a háború után újra Magyarországon élt.)

Radnóti természetesen Sík Sándor révén ismerkedett meg velük. Felesége, Gyarmati Fanni rögzítette is az első találkozást és az itt született benyomásokat naplójába. 1936. december 1-jén ezt írta: „Ma este Szimonékhoz voltunk híva, Sík Sándor sógora és nővére házába. Szép este volt, drága rokonszenves emberek, akikben és akik mellett megszabadultam a számkivetettség érzésétől, ami most mindig inkább úrrá lesz rajtam, és ami eddig nem volt. […] Ezen az estén sok mindenről szó volt, fajiságról, német veszedelemről, és olyan igazán és mélyen éreztük a magyar tragédiát, talán mi ketten Mikkel különösen.” (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló. Bp., 2014. I: 155.) Ezen az első találkozáson dedikálhatta nekik a költő a frissen megjelent Járkálj csak, halálraítélt! c. kötetét (BBT 258. sz.). Nem sokkal később, március 20-án Radnóti külön is részt vett egy összejövetelen: „Mik késő éjjel jött haza. Sík nagy társaságával vegyesen, családi és színházi emberekkel a Tiszti Kaszinó sörözőjében gyűltek össze vacsorázni. […] Mik a Szimonnal beszélgetett, aki nagyon kedves jó ember, elfelejteti, hogy rendőrtiszt.” (Radnótiné I: 168.) Azaz Szimon annak ellenére kedves és jó, hogy rendőrtiszt volt.

A mindig „kegyetlen” őszinteségéről ismert Radnótiné egyszer kegyes csúsztatással élt, amikor nem mondott véleményt Sík Ilma – illetve becenevén: Ilmi – első felnőtteknek szóló regényéről. A Rabszolgák ugyan alapvetően jó kritikai visszhangot kapott a sajtóban, de Radnótinénak nagyon nem tetszett. 1944. január 23-án ezt írta róla: „el kell olvasni a Sík Ilmi szörnyű hosszú regényét, mert délután együtt leszünk. Nekiesem, és lóugrásokkal haladva átnézem. Csapnivaló rossz, igazi Singer és Wolfner-kiadvány. […] Végül is csak elmenőben köszöntem meg Sík Ilmának a könyvét, és mondtam, hogy családom elragadta, és nagy lelkesedéssel olvassa.” (Radnótiné II: 261.)

A vészidőket is részben „Ilmi nénivel” együtt élték át, és később Radnótiné Szimon István segítségét is kérte a férje utáni „nyomozásban”, de, ahogy a naplóban is áll, hiába.

*