Aukciós tétel adatai
Párizs - New Brunswick, 1986, Magyar Füzetek - Magyar Öregdiákok Szövetsége Bessenyei György Kör, 322 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első, emigrációs kiadás. Adalékok az újabbkori magyar történelemhez. Tanúk - korukról. No.: 6. sz.
Honvédségből Néphadsereg. Személyes visszaemlékezések (1944-1956). Írta: Király Béla.
A címlapon a szerző, Király Béla tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Highland Lakes, 1989 szept. 26. Jeszenszky Gézának második highland lakes-i látogatása alkalmából - az államférfiúi beszámolóját követő reggelen - azzal adom ezt a könyvet át, hogy kifejezzem örömömet azért, hogy az Ő és hozzá hasonló férfiak kezében van nemzetünk sorsa. Szeretettel és barátsággal Király Béla".
A dedikáció címzettje, Jeszenszky Géza (Budapest, 1941. november 10. –) történész, egyetemi tanár, politikus. 1990–1994 között az Antall-kormány külügyminisztere, 1998–2002 között Magyarország washingtoni, azt követően pedig 2011–2014 között Magyarország norvégiai és izlandi nagykövete volt.
Néhány szövegközti fekete-fehér képpel és térképpel illusztrált, valamint szerzői előszóval, névmutatóval, a képek jegyzékével, a térképek jegyzékével és tartalomjegyzékkel kiegészített kötet.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, két színnel feliratozott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14. – Budapest, 2009. július 4.) vezérezredes, hadtörténész, politikus, az MTA külső tagja. A II. világháború alatt, Horthy és Szálasi időszakában vezérkari tisztként szolgált. 1945-ben a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. Miután megszökött a hadifogoly vonatról, belépett a Magyar Kommunista Pártba és az új hadseregben is sikerült a vezérkarba kerülnie. 1949-ben vezérkari ezredessé léptették elő, majd a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Katona Politikai Osztály ügynöke lett. A hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették, melyből 1956 szeptemberében szabadult. Ezt követően megbízták a forradalom nemzetőrségének megszervezésével és vezetésével, kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának. Később a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, utána Nagykovácsiba vonult vissza, onnan Ausztriába, majd az USA-ba emigrált. Az Egyesült-Államokban könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt. Az 1990-es rendszerváltást követően visszatért Magyarországra, ahol országgyűlési képviselőként, majd az Orbán- és a Medgyessy-kormány mellett katonapolitikai tanácsadóként tevékenykedett.
Előszó
Ez a könyv a történetírás igényével lép fel. A kérdés az, hogy vajon lehet-e - de még inkább: szabad-e - olyan kérdést tárgyalni tudományos szándékkal, amire vonatkozó okmányok hozzáférhetetlenek?...
Tovább
Előszó
Ez a könyv a történetírás igényével lép fel. A kérdés az, hogy vajon lehet-e - de még inkább: szabad-e - olyan kérdést tárgyalni tudományos szándékkal, amire vonatkozó okmányok hozzáférhetetlenek? Normális körülmények között a válasz csakis nemleges lehetne. De rendhagyó eseményekről, rendhagyó körülmények között adott beszámoló csakis rendhagyó eljárást követhet. Három körülmény ösztönzött arra, hogy szembenézzek ezekkel a nehézségekkel és munkához fogjak. Az egyik az, hogy meg kell írni azt, amit ez a könyv tartalmaz; ez a szemtanú kötelessége. A másik, hogy nem bocsátkozom apró részletekbe - amihez valóban okmányokra lenne szükség - hanem inkább alapvető kérdések tárgyalására szorítkozom, ami emlékezetből és személyes feljegyzésekből is életrekelthető. Végül pedig az is ösztönző hatással volt rám, hogy otthon tetemes számú könyv és tanulmány jelenik meg manapság a kérdéses kor katonai eseményeiről. Miért ne legyen az igazság is hozzáférhető azoknak, akiket ezek a fejlemények érdekelnek?
A történelem kibontatkozását nem a perifériákról szemléltem: országos kihatással járó felelős munkakörökben dolgoztam. 1943 januárjától a háború végéig a honvédelmi minisztérium és a vezérkar főnöke szervezési (l/a) osztályának elvi alosztályát vezettem. A nyilasok hatalomrajutása előtt több csatában vezérkari tisztként működtem. 1948 őszétől 1950 májusáig a Gyalogság megbízott, majd valóságos parancsnokaként valójában hadseregparancsnoki teendőket láttam el. Pályám és életem az 1956-os forradalomban kulminált azzal, hogy a szabadságharcosok képviselői - Nagy Imre jóváhagyásával - a Nemzetőrség főparancsnokává választottak. Az újabbkori magyar történelem, azaz korunk történelmének aktív tanúja vagyok.
Vissza