Bodrogi Gyula: A vadász néha főz is (dedikált példány)

Előszó

A kiadó megkért, írjak néhány mondatot e kötet elé. Szenvedélyes vadász vagyok, úgyhogy kissé bizalmatlanul vettem kezembe a kéziratot. Mit mondhat újat e témáról - annyi nagyszerű vadászkönyv után - egy színész? Aztán magam is meglepődtem. Bodrogi könyvében annyi szeretet, annyi ember- és állatismeret, annyi humor van, hogy A vadász néha főz is remek olvasmány a vadászat szerelmeseinek és ellenségeinek... Sőt! Bodrogi könyve még néhány hamis mítoszt is eloszlat "kocavadászok"-ról és főelvtársaknak "kikötött" szarvasokról, s talán a vadászat esküdt ellenségeit is meggyőzi arról, hogy az állatokat senki sem szereti jobban a vadászoknál. Tudom, hogy ez paradoxnak tűnik, de aki elolvassa ezeket az anekdotákat, az megérti, hogy az igazi vadász becserkészi a vadat, céloz - és nem mindig lő, hiszen a régi bölcs mondás szerint sokszor elég "lélekben elejteni az oroszlánt". Bodrogi könyvének van még egy számomra igen szimpatikus vonása. Ez pedig az önirónia. Kevés vadászt ismerek, aki gyarlóságairól, a "városi vadász" téblábolásáról, kétségeiről olyan nyíltan és kritikusan írna, mint ő. Ezek a jellemrajzok egyszerre szólnak az állatokról és az emberekről, s bizony nem a szerző hibája, ha az állatok minden összehasonlításból győztesen kerülnek ki. Úgyhogy tiszta szívből ajánlom a könyvet vadászoknak és nem vadászoknak egyaránt. Csányi Sándor az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója Vissza

Fülszöveg

"Kedves Olvasó!

Ezt a könyvet ne olvasd el gyorsan, hanem amikor egy-egy recepthez érsz, állj meg, készítsd el az ételt, s ha ízlik, csak akkor folytasd az olvasást a következő receptig. Ezért ehhez a könyvhöz könyvjelzőnek egy-két ezerforintos bankjegyet használj, mert van a receptek között olyasmi, hogy »zsíros kenyér«, de vannak bizony »pénzigényesebb« ételek is..."

Bodrogi Gyula Vissza