Aukciós tétel adatai
Budapest, 1939, Szerzői kiadás (Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Részvénytársaság), 38 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Latin Európa. Írta: Cs. Szabó László.
A címlapon a szerző, Cs. Szabó László tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Áprily Lajosnak tisztelettel Cs. Szabó László. 1939".
A dedikáció címzettje, Áprily Lajos (1887-1967) József Attila-díjas költő, műfordító. Tanárként kezdte pályáját, első verseit az 1900-as évek elején publikálta. Kolozsvárott telepedett le, majd 1924-ben a kolozsvári Ellenzék c. lap irodalmi mellékletének szerkesztője lett. 1928-ban az akkor induló Erdélyi Helikon szerkesztője volt. Az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Kisfaludy Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság is tagjává választotta. 1929-ben Budapestre költözött, tanított, versekkel majd csak a világháború után, az '50-es években jelentkezett újra. Természetszerető, analógiákban gazdag, kifinomult költészetében a táj és az ember érzelemgazdag kapcsolódása prominens helyet kapott.
Különlenyomat az Apollo IV. évfolyamának 3-4. számából. Nyomtatta az Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Részvénytársaság.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány, feliratozott, foltos címfedéllel és hátlappal, néhány foltos lappal, az utolsó számozott oldalon tollal írt bejegyzéssel, hiánytalan állapotban.
A szerző, Cs. Szabó László (Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.) Kossuth-díjas író, esszéíró, kritikus. 1935–1944 között a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetőjeként dolgozott, majd 1945-ben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti tanszékének vezetőjévé. 1948-ban emigrált, először Olaszországba, majd Nagy-Britanniában költözött, ahol 1951–től a BBC munkatársaként tevékenykedett. Fő érdeklődési területe az olasz reneszánsz, William Shakespeare munkássága, az angol klasszikus festészet és a magyar irodalom öröksége és annak kortárs eredményei.
Előszó
Jellemezni annyi, mint túlozni és mellőzni. Az igazság ilyenkor egy ceruzanyomáson múlik. Latineurópát akartam jellemezni. Lehet, hogy helyenként én is túlságosan megnyomtam a ceruzát.
Számot...
Tovább
Előszó
Jellemezni annyi, mint túlozni és mellőzni. Az igazság ilyenkor egy ceruzanyomáson múlik. Latineurópát akartam jellemezni. Lehet, hogy helyenként én is túlságosan megnyomtam a ceruzát.
Számot vetettem a veszéllyel; ismerem a néplélektani tanulmányok hiábavalóságát. Ezért leginkább az emlékeimre bíztam magam. Az emlék helyreállítja azt a mélyebb valóságot, amit sem az elmélet, sem a közvetlen megfigyelés nem tud elérni.
Irás közben nem gondoltam sem a fasizmusra, sem a népfrontra, sem a spanyol polgárháborúra. Ahhoz az életkorhoz jutottam, amikor már csak szeretettel lehet írni. Már pedig a politikai nem méltó a szeretetre. Aki szeretni akar írás közben, csak a maga örömére gondoljon.
Ezért gondoltam a kopott római katonasírokra. Velazquez borivóira, a Verdunben elvérzett vendéei bakákra s arra a fiatal kocsmárosra, aki pár kilométerrel Colle di Val d'Elsa előtt megkínált egy pohár borral.
Vissza