Karinthy Frigyes író autográf magánlevele (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Karinthy Frigyes (1887–1938) a legnépszerűbb magyar írók egyike volt. Ezt a sikert humorával érte el: a 20. század első éveiben kezdte közölni irodalmi paródiáinak sorozatát, melyek később kötetté összeállva is megjelentek: ez lett az Így írtok ti (1912), amely mind a mai napig a legismertebb és legkedveltebb Karinthy-kötet. Karinthy más humoros dolgokat is írt, karcolatokat, krokikat, humoros elbeszéléseket, vicceket, reklámversikéket, és mindezek tovább növelték sikerét. A hétköznapi életben is vicces volt – erről számtalan visszaemlékezés tanúskodik –, remek csevegő, a társaságok mindenkori középpontja, s így, természetesen, a bulvárlapok kedvence is. Nem telt el hét, hogy ne írtak róla valamit, egy vele megtörtént vicces esetet, interjút, nyilatkozatot (bármiről), képes riportot, trükkfotókat, gyerekszáj-sztorikat.

1921. április végén vagy május elején, talán a harmadik tavaszi hónap közepe táját, de az is meglehet, hogy a vége felé szintén történhetett vele valami, aminek híre ment. Hogy mi volt ez, jelenleg nem tudjuk. De hogy hírértéke volt, és elérte azt az ingerküszöböt, ami másokban hatást és reakciót váltott ki, az biztos. Ugyanis egy bizonyos Ilonka kisasszony – azaz egy Ilona nevű fiatal, hajadon nő, talán inkább lány még – levelet írt neki, amire Karinthy válaszolt is. Sajnos sem Ilonka levelét nem ismerjük, és így nem tudjuk, mit írt benne, és Karinthy levelének borítékja sem maradt fönn, így a címzettet sem lehet azonosítani. Annyi biztos, hogy fiatal, Ilonának hívják, levelet írt Karinthynak, melyre választ is kapott az írótól. Ezt:

Kedves kis Ilonka kisasszony,

nagyon meghatott és jól esett bizalma és kedvessége – bár tudnék én olyan örömet okozni kegyednek azzal, hogy ezt őszintén megmondom, mint amilyent kegyed nekem, hogy alkalmat [ad] rá megmondani. Isten áldja meg és legyen mindig jókedvű és boldog és higgye el, nemcsak irígylem, de tisztelem és becsülöm kegyedet azért, ami nem vagyok: hogy fiatal és rajongó és azért, amire én képtelen vagyok, hogy gondol rám és jót gondol rólam.

921 május

Melegen üdvözli

Karinthy Frigyes

Karinthy ekkor, 1921 elején igazi sztár volt. Illetve ekkor is az volt. Bemutatták és nagy siker lett A bűvös szék című darabja, megjelent a Gyilkosok, majd a Jelbeszéd című kötete, harmadik kiadásban is kapható lett a Capillária – lehet, hogy Ilonka kisasszony nem értette félre ezt a nőkről (és férfiakról) szóló szatírát, és ehhez gratulált.

Sikeres volt fordítóként, próza- és drámaíróként, filmforgatókönyv- és filmszöveg-íróként, ő volt a „legnagyobb magyar humorista”, és éppen ekkoriban költőként is szerepelt a nyilvánosság előtt: 1921. április 16-án a Modern magyar költők estjén lépett fel a Zeneakadémia nagytermében Babits Mihály és Tóth Árpád társaságában.

És ugyancsak 1921 áprilisában adták hírül a bulvárlapok, hogy Devecseriné Guthi Erzsébetnek „pompás kisfia született” (ő volt Devecseri Gábor []???, és „hasonló eseményre várnak Karinthy Frigyeséknél”. (SzÉ, 1921. ápr. 10. 24.) Szintén a lap Intim Pista rovata írta meg júniusban, hogy kis jövevény „Karinthy Kristóf, aki nagyon megörvendeztette érkezésével az édesapját” (SzÉ, 1921. jún. 12. 30.), de egy hét múlva már egy ezzel kapcsolatos viccet adtak közre: „Mi hír Karinthy Kristóf úrról, akinek születését múlt héten újságolta? Ír már valamit? — Nem ír. Sír! Úgy sír, hogy papája, Karinthy Frigyes nem tud írni tőle, ki is jelentette már, hogy »nem akar több Karinthyt látni«” (SzÉ, 1921. jún. 19. 30.). Ez a kis jövevény később persze nem Kristóf néven lett ismert, mert Karinthy Kristófot egyáltalán nem jegyzett fel az irodalomtörténet-írás, hanem ő valójában Karinthy Ferenc (1921–1992), aki szintén író lett, és történetesen 1921. június 2-án született.

De április második felében történt az is, hogy a meggyógyult – azaz korábban beteg, de abból felépült – Karinthy előadást tartott egy lányiskolában: „Karinthy Frigyes betegsége miatt elhalasztott előadását a folyó hó 21-én, csütörtökön délután 6 órakor tartja meg Korunk humora címmel Sebes Erzsébet továbbképző leányiskolájában.” (Karinthy Frigyes előadása. Világ, 1921. ápr. 19. 5.) Ez a női továbbképző- és nyelviskola, hivatalos nevén: Korrepetáló, előkészítő és továbbképző leányiskola, melynek igazgatója Sebes Erzsébet volt, fiatal hölgyek számára kínált tanfolyamokat. Címe: VIII., Gyulai Pál utca 6. Karinthy rendszeres vendég volt itt, s meglehet, hogy Ilonka kisasszony ide járt, és innen ismerte Karinthyt.

De az is lehet, hogy a Színházi Életben – amelyet tényleg mindenki forgatott, vezető értelmiségtől a cselédekig – olvasta az Intim Pista rovatban azt a „pletykát”, amely éppen májusban jelent meg Karinthyról: „Mi történt egyéb érdekes dolog a héten? — Karinthy Frigyesnek majdnem komoly afférja volt a Wéber-féle budai vendéglőben, ahová most a bohém társaság gyakran eljár. A szomszéd asztalnál egy rendkívül molett nő ült bordó ruhában, mire Karinthy a társaságának kijelenti, hogy hordó bordót már látott, bordó hordót azonban most lát először. Ezt meghallották a szomszédban, és a társaság férfi tagjai kérdőre vonták Karinthyt eme kijelentéséért, mire Karinthy gyáván retirált és kijelentette, hogy nem látott hordó bordót, csak üvegben.” (SzÉ, 1921. máj. 22. 29.)

Akár ez a hír is kiválthatta Ilonka kisasszony bizalmát és kedvességét.

Vagy bármi más.

Ami bizonyos: levelet írt Karinthynak, melyre az író aztán válaszolt. Karinthy a nyelv mestere volt – de nem abban az értelemben, hogy olyan sokat bíbelődött használatával, mint Kosztolányi, hanem abban, hogy bármiről tudott írni, beszélni, ráadásul ő fejlesztette tökélyre a halandzsát, hosszabban mondva a halandzsa nyelvet.

Levele gesztus jellegű: megköszön egy jókívánságot; és ebben a tekintetben példaértékű: válaszolt egy vélhetően ismerten olvasó levelére is. Másrészt nyelvi bravúr: Karinthy egy beírt oldalon keresztül „rizsázik”, holott a levél valós tartalma csak maga a köszönetnyilvánítás. Megtudjuk, hogy Ilonka kisasszony fiatal és rajongó (Karinthy pedig nem), és hogy Karinthyra gondolt, mégpedig jót gondolt róla (amire pedig Karinthy képtelen lenne magával kapcsolatban). A levél egésze azonban mégis inkább borús-borongós, talán kissé szomorkás is a hangulata, a vége pedig akár önironikus-önkritikus olvasatot is fölkínál. Karinthy magáról ír. Mondataiba belefoglalta saját létét és látleletét, egy dózis öndiagnózist.

Karinthy levele írói dokumentum és írói alkotás is egyben, kedves emberi gesztus és remek írói lelemény.