Féja Géza: Viharsarok (dedikált példány)
Az Alsó Tiszavidék földje és népe
Szerző
Féja Géza
Szerkesztő
Sárközi György
Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 275 oldal
Sorozatcím: |
Magyarország felfedezése
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
23 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-05-12 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], é. n., Athenaeum (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.), 275 p. + [16] t., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Magyarország felfedezése c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű. Szerkeszti: Sárközi György.
Viharsarok. Írta: Féja Géza.
A címlapon a szerző, Féja Géza tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "T. J.-nak szeretettel 1971, dec. 3-án. Féja Géza".
Harmadik kiadás. 16 képtáblán 37 fekete-fehér fényképfelvétellel és 3 szöveg közti térképvázlattal illusztrált, valamint előszóval, helymutatóval, a felhasznált irodalmak és a képek jegyzékével, illetve tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Féja Géza (Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. – Budapest, 1978. augusztus 14.) József Attila-díjas író, újságíró, szerkesztő, tanár. Első versét a Nyugat közölte. Az 1920-as években egyik kezdeményezője a falukutatók mozgalmának, később a népi írókat tömörítő Válasz című folyóirat munkatársa. Kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endre körével, valamint a Márciusi Front szellemi-politikai mozgalomhoz tartozó értelmiségiekkel (pl.: Bibó István). 1937-ben jelent meg a Viharsarok c. szociográfiája, ami után a tájegység is kapta a nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. 1945 és 1956 között Békéscsabán élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Miután visszatért Budapestre, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnál helyezkedett el. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve.
Előszó
Mikor e sorozat tervét szerkesztője elém tette s megkérdezett, hogy melyik tájhoz ragaszkodom, gondolkodás nélkül mutattam a déli Tiszavidékre, Tiszántúl s egyben Magyarország "viharsarkára", ahol...
Tovább
Előszó
Mikor e sorozat tervét szerkesztője elém tette s megkérdezett, hogy melyik tájhoz ragaszkodom, gondolkodás nélkül mutattam a déli Tiszavidékre, Tiszántúl s egyben Magyarország "viharsarkára", ahol az elmék és a szívek sohasem tudtak belenyugodni a meglévőbe, a megvalósult Magyarországba. Ez a nép mindig készen volt a fölkelésre, hogy újra kezdje életét, mely ezer év óta dermedten áll kísérletek és gyorsan elbukó országos szándékok tüzében és ködében. Ha egy-egy szikra arra repült, Tiszántúl mindjárt kigyúlt s égett gyönyörűen, mintha tudata volna egy különb, emberibb magyar életről és egykettőre csapatokat állított az úri magyarság, később pedig a feudális,-kapitalista hatalmasságok ellen.
Nem volt nehéz önmagamra ismernem ebben a népben. A belső formát ugyan nem tőlük kaptam, mert az előőrsöt álló fenyők voltak leginkább elrendelő tanítómestereim. Akik bejárták a hegyek vidékét, jól ismerik őket: állanak néhány lépésnyire az erdőtől, egyedül. Mögöttük már erdő van: összebúvó, egymást védő egység, sötétség, hűvösség, néma s titokzatos élet, becsurgó némi fény és sok-sok homály. De az előőrs-sorsa ítélt fenyők előreléptek, egyedül állanak, a nap zápora fürdeti őket s egyenesen, töretlenül mennek az ég felé, talán reménytelenül, de a tiszta forma örömével. Vigasztalásul ma is órákig tudom nézni őket, a tiszta forma igézetét tőlük kaptam s ők figyelmeztetnek a törvényeire újra. De életem tartalmát Tiszántúl s mindenek felett a déli Tiszavidék adta: indulataival és forradalmaival, szertelen, tehát történelemre vágyó emberfajtájával.
Vissza
Tartalom
Előszó | 7 |
A táj multja | |
A táj | 11 |
Település | 13 |
Harrucker János György | 16 |
A többi földesurak | 18 |
Elsüllyed kultúra - szétfoszlott tervek | 20 |
A magyar parasztság a XIX. század első felében | 23 |
Népi mozgalmak a szabadságharc után | 27 |
A jobbágyrendszer folytatódása | 31 |
A nagybirtok szerepe a táj kialakulásában | 32 |
A kivándorlás | 34 |
A városok hatása a későbbi településekre | 37 |
A századforduló évei, Áchim L. András | 38 |
A táj mai társadalma | |
Basák, bégek, janicsárok | 50 |
A falusi középosztály | 57 |
Oblomovok | 61 |
A kisgazda | 62 |
A mezei munkásság | 67 |
Munkabéruzsora | 70 |
A néma társadalom | 73 |
A bandagazda | 75 |
A népvezér | 77 |
A mű | 85 |
A népsors | |
A szaporodás és az egyke | 88 |
A gyermek | 92 |
A mezőgazdasági szakoktatás | 96 |
A népélelmezés kérdése | 98 |
A népi tehetség sorsa | 102 |
A nép és a választójog | 105 |
Politika és közigazgatás | 110 |
Inségmunka és "halastavak" | 111 |
Arzén s tanyai sötétség | 114 |
Szekták | 117 |
Békés, a békétlen vármegye | |
Gyula | 122 |
Gazdátlan település és határszéli falu | 128 |
Pusztuló arisztokrácia és pusztuló parasztság | 131 |
A két Kígyós | 135 |
Békéscsaba | 138 |
Békés, a tiszántúli zsúfoltság | 142 |
Kétegyháza, a román falu | 145 |
Fajták békéje: Mezőberény | 147 |
A viruló kisbirtok: Orosháza | 148 |
A mezítlábas kán | 150 |
Kertkultúra | 151 |
Népkörök | 152 |
A monori gazdakörben | 154 |
Rákóczi-telep, a kertfalu | 156 |
A mintafalu terve és sorsa | 158 |
Thessedik városa | 160 |
Gyoma s Endrőd | 163 |
Póhalom | 167 |
A kis Sárrét: Szeghalom | 169 |
Kőrösladány | 174 |
Vésztő: belső jobbágyság s paraszti felvilágosodás | 175 |
Békés megye arca | 178 |
Csanád vármegye, az új Magyarország | |
Makó | 181 |
Apátfalva | 186 |
Mezőhegyes, eszmei község és állami ménesbirtok | 187 |
A feudalizmus és a kapitalizmus egyessége: Nagylak | 190 |
Magyarcsanád | 192 |
Magyarbánhegyes, a kettészakadt falu | 195 |
A cirok | 197 |
Csongrád, az eszmei vármegye | |
Bevezetés | 199 |
Nagymágócs és Derekegyháza | 202 |
Sövényháza, a maradandóság | 206 |
Sándorfalva, a tusakodó | 216 |
Anyás, az elpusztított falu | 218 |
Magyar falu sorsa a nagybirtok peremén: Mindszent | 220 |
Szentes | 224 |
Csongrád | 229 |
Hódmezővásárhely | 231 |
Vásárhely-Kutas | 240 |
Szeged | 241 |
Szeged másik arca | 251 |
A fekete Mária | 253 |
Tápé, vagy a falu s a város viszonya | 254 |
Utóhang | 257 |
Vissza