Török Sophie: Asszony a karosszékben (Kárpáti Aurélnak dedikált, számozott példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Szerző által dedikált, számozott példány. Első kiadás. Asszony a karosszékben. Versek. Írta: Török Sophie [Babits Mihályné]

Korábban: Múz 40/288.

 Török Sophie (Tanner Ilona, 1895–1955) költő, 1921-ben kötött házasságot Babits Mihállyal, aki ekkor már – Ady halála után – az első számú magyar költőnek számított. Tanner Ilona nem irodalmi családból érkezett – de házasságkötése után, már férje oldalán költő lett – költőnevét is tőle kapta. A női költők közül neki jelent meg a legtöbb verse a Nyugatban, irodalmi pályája pedig – férje haláláig – töretlen volt: sorra jelentek meg könyvei, versei és regényei. A kritika is elismerte.

Első kötete harmincnégy éves korában, 1929-ben jelent meg – ez volt az Asszony a karosszékben. A debütáló gyűjteményt a Nyugat kiadója gondozta, s ez rögtön rangot is adott neki. S ezt erősíti az is, hogy több változatban jelent meg. Erről a kolofon tudósít: „Ebből a könyvből készült a könyvkereskedői példányokon kívül 50 számozott példány merített papíron[.] A fametszetű díszeket Kozma Lajos rajzolta[.] Nyomtatta a Hungária Könyvnyomda 1929 esztendőben”.

A mindössze 50 számozott darabban készült bibliofil változat egyik példányába Török Sophie ezt írta: 

Kárpáti Aurélnak / és Erzsikének / szeretettel és barátsággal / Török Sophie

A kolofon tanúsága szerint „ez a példány a 14. szám”, és a kézi számozás is a költőnő, Török Sophie autográfja. A dedikáció nem keltezett, de valószínűsíthető, hogy nem sokkal a kötet május végi megjelenése után született.

            A dedikáció címzettje Kárpáti Aurél kritikus, a Nyugatnak megindulása óta egyik fő kritikusa, a kezdetektől Babits társa a magyar irodalom modernizációjának terén. Hogy Kárpáti Babits feleségétől is kapott kötetet, természetes – szoros baráti kapcsolatban voltak. (A kötetből ismert még pár dedikált példány, melyeket szintén a belső kör tagjainak, pl. Dienes Valériának, Basch Lórántnak, Hoffmann Edithnek adott a költőnő.) A kapcsolat bensőségességét mutatja tovább, hogy Török Sophie Kárpáti mellett annak feleségének is ajánlotta a kötetet – mégpedig bizalmas, becézett keresztnéven való megszólítással. „Erzsikének” – azaz Nagy Erzsébetnek (1894–?) Vele Kárpáti 1926. július 27-én kötött házasságot. A dedikáció keltezésekor már családjuk is volt: 1927. november 22-én született Miklós fiuk (1927–1955). A Babits-házaspár és a Kárpáti-házaspár barátságáról tanúskodik levelezésük is.

A kötet jó visszhangot kapott. Szinte minden lapban írtak róla, természetesen a Nyugatban is. Gyergyai Albert kritikája szerint „ketten kísérik, mintegy kézenfogva, azt az új magyar költőnőt, akinek hangja, évek óta, mind tisztábban válik ki versíró nővérei kórusából. Az egyik a felejthetetlen Kaffka Margit, akihez tán legmisztikusabb versét írta, s akinek költői örökségét talán ép ő vállalja ma leghívebben. […] A verseknek tetemes és talán jelentékenyebb része a költőnő második kísérője s egyben élettársa köré csoportosul”, „őtőle kapta ajándékba a más szeretetének témáját” (Gyergyai Albert: Asszony a karosszékben. Török Sophie versei. Nyugat, 1929. jún. 1. 764.)

A dedikáció címzettje, Kárpáti Aurél, szokásához híven, valóban elolvasta a kapott könyvet és írt róla, hosszú, alapos kritikát a Pesti Naplóban: „Török Sophie lírája par excellence gondolati líra. Eszmélkedő és elmélkedő, lényegében férfias költészet. Ami azonban korántsem zárja ki, hogy nagyon is asszonyititkok fátylait fedje fel. Sőt, éppen ez a Kaffka Margitéval rokon, immanens asszonyiság egyik legjellemzőbb vonása.” „Szabad versek”, de „a szabad vers itt korántsem jelent formátlanságot, vagy egyszerűen prózát. Török Sophie mondanivalóit mindig a pátosz szárnyverése röpíti s emeli a tiszta költészet régióiba, ahol a gondolat ritmusa muzsikál. [….] Aki pedig így tudja kifejezni magát, az született művész s a szabad verset is megköti […]. Nyugtalan és nyugtalanító, ízig-vérig modern költészet.” A Babits-hatást persze ő is kiemeli – mégpedig erénykényt: a kötet „egyes tételei — önállóságuk ellenére is — úgy hatnak, mint kísérő altszólamok, hozzásimulva egy-egy Babits-vers zengő tenorjához. Irodalmunkban szinte páratlan jelenség ez, a hitvesi összetartozandóság tökéletes harmóniája a költészet területén, anélkül, hogy szimpla hatásról, vagy éppen utánérzésről lenne szó. (Kárpáti Aurél: Asszony a karosszékben. Török Sophie versei. Pesti Napló, 1929. júl. 13. 6.)

*

A kötet azonban nemcsak ezért kivételes. A kritikák, így Kárpáti Aurélé is, leírták, hogy a kötethez „Kozma Lajos rajzolt rendkívül ízléses, kifejező záródíszeket, a versekkel együtthangzó, művészi emblémákat”, s jelezve, hogy ezek a könyvdíszek „külön méltatásra tartanak számot” – de a könyv utóéletéről természetesen már nem számolhattak be.

Az Asszony a karosszékben ugyanis könyvészeti mestermű, és ezt el is ismerték. A Magyar Bibliophil Társaság az 1929. év legszebb könyvének választotta (négy másik kiadvány mellett). A könyvszakmai elismerésről Elek Artúr írt a Nyugatban – maga is méltatva a könyvtárgy kivitelezését: „Igazi érdemet jutalmaztak azonban bibliofiljeink Török Sophie verseskötetének […] kitüntetésével. Ezt a könyvet olyan nyomda készítette (Hungária nyomda), amely művészi hatásra eddigi kiadványaival nem igen törekedett. Egy arra való művészi ízlésű és gyakorlati emberének – Kner Albertnek – keze alatt kapott művészi alakot ez a könyv. A papiros megválasztása és a szedés ízléses elrendezése egymagában is megérdemelte volna a dicsértet. De a döntő mégis Kozma Lajos művészi könyv dísze lehetett. Ez a kitűnő művészünk nagy kedvvel, fantáziával, ötletességgel és mindezeken felül biztos tipográfiai érzékkel illusztrálta a kötetet ólomba vésett, fametszethatású kis rajzokkal. Bizonyos, hogy ezzel a könyvvel 1929 egyik legszebb könyvművészeti alkotását érte az elismerés.” (Elek Artúr: Magyar könyvművészet. Nyugat, 1930. jan. 83–84.)

A könyvészetben jártasak, legyen az szakember vagy gyűjtő, tudják, hogy a Kner–Kozma-együttműködésből csak és kizárólag szép és minőségi munkák születnek. Török Sophie verseskötete sem kivétel ez alól.

S ezzel minden együttáll: ismert és elismert szerző dedikálta ismert és elismert címzettnek első kötete ritkább, bibliofil változatának számozott példányát, amelynek művészeti kivitelezése elnyerte a legrangosabb könyvészeti díjat.

Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, két színnel feliratozott, illusztrált címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, a nyomda feltüntetésével ellátott hátlappal, hiánytalan, megkímélt, gyűjtői állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.