József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

A kötet címlapjára József Attila az alábbi dedikációt írta:

Pollacsek Sándornénak / szeretettel / József Attila

A példány története két szálon futott.

Ebből egyik a könyvé. A Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetet ugyanis elkobozták, és így nem került annyi példány az olvasók kezébe, mint kerülhetett volna. A nyomda 1931. március 21-én készült el a munkálatokkal, az első dedikációk is ezen a napon születettek. Valamivel több, mint egy hónappal később, május 6-án a budapesti királyi ügyészség azonban elrendelte a nyomozást a kötetben található Szocialisták című vers és egy Villon-fordítás ellen, a vád sajtó útján elkövetett izgatás volt. Május 8-án és 9-én kobozták el a nyomdai kliséket és a még fellelhető példányokat (pl. József Attilától). Május 11-én hallgatták ki a költőt, június 12-én elkészült a vádirat, szeptember 5-én volt nyilvános főtárgyalás (a költőt nyolc napi fogházra ítélték), a fellebbezést követően pedig 1932. április 30-án tartották meg a fellebbviteli főtárgyalást, mely végén helybenhagyták az elsőfokú ítéletet. Szeptember 27-én volt a kúriai fellebbviteli tárgyalás, itt a korábbi ítéletet szintén helybenhagyták, viszont a büntetést három évre felfüggesztették, József Attilának tehát nem kellett fogházba mennie. A könyv elkobzott példányait viszont természetesen nem kapta vissza.

A perrel párhuzamosan futott a könyv történetének másik szála.

Ez a második a történelmi-életrajzi kontextusé. 1932. július 15-én a budapesti politikai rendőrség letartóztatta Sallai Imrét és Fürst Sándort, az illegális Magyar Kommunista Párt vezetőit, mindketten statáriális bíróság elé kerültek. A baloldali értelmiség akcióba kezdett, s megalakították a Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövegségétnek Statárium Ellenes Bizottságát, mely röpiratot adott ki és aláírásokat gyűjtött. József Attila is szervezője és lebonyolítója lett ennek az akciónak, ő is aláírásgyűjtésbe fogott. 1932. július 21-én kezdődött a gyűjtés, és pár nap alatt „mintegy tízezren írták alá az íveket. A Magyar Hírlap július 28-i száma a következő hírt közli: »Szerda délelőtt a Halálbüntetés Ellenes Szövetség nevében Mellemé Miskolczy Eugénia, Szimonidesz Lajos, Illyés Gyula és József Attila tízezer aláírással ellátott kérvényt nyújtott be az igazságügyminiszter részére, amelyben a statárium és a halálbüntetés megszüntetését kérik.« Valószínűleg még kedden – 26-án – kísérelték meg a tiltakozó íveket átadni József Attila és társai, mert szerda délelőtt más feladat várt rájuk.” (Tasi József: József Attila a Bartha Miklós Társaságban – másodszor. Irodalomtörténeti Közlemények, 1979. 5-6. sz. 554–569.) Az íveket végül július 27-én az Igazságügyi Minisztériumban adták át.

A két történetszál a most felbukkant példányban s annak dedikációjában ér össze.

József Attila ívét – vele együtt – huszonnyolcan írták alá, köztük negyedik helyen a dedikáció címzettje: „dr. Pollatschek Sándorné, VI. Landau u. 4 I 4”.

Az első aláíró József Attila maga volt, és tudható, hogy „Dénes István, a Bartha Miklós Társaság egykori alelnöke, különféle parasztpártok alapítója, nevét és címét [is] felismerhetően a költő írta saját neve alá. A többi aláírás hiteles. Az aláírók: József Attila író- és művészbarátai, ismerősei.” (Tasi József: József Attila és a Halálbüntetés Ellenes Szövetség. Párttörténeti Közlemények, 1980. április 90–110.) Ez viszont azt jelenti, hogy a József Attila által beírt két név után Pollatschek Sándorné valójában másodikként, közvetlenül Nagy Lajos után (és Gelléri Andor Endre előtt) írta alá az ívet. Azaz József Attila vagy ismerte őt már korábban, és tudta, hogy érdemes megkeresni, ezért az elsők között fordult hozzá, vagy Pollatschek Sándorné éppen olyan környezetben tartózkodott – Nagy Lajos vagy Gelléri társasában –, ahol József Attila aláírásokat gyűjtött. Mindenesetre az, hogy ilyen korán, másodikként írta alá a költő ívét, jelzés értékű és jelentéssel bír.

Ehhez képest meglepő, hogy dr. Pollatschek Sándorné kilétét a kutatás még nem tisztázta, bár az ív 1975 óta fotómásolatban is ismert (közli: M. Pásztor József: József Attila műhelyei. Bp., 1975. 176. és 177. k.).

József Attila feltehetően ekkor, vagy nem sokkal ez után adhatott egy példányt az ívét aláíró hölgynek. A keltezés elmaradása és a kézzel írt sorok helyzete (a dedikáció sorait a költő a cím alá, ahhoz képest srégen írta) szintén arra utal, hogy az ajánlás nem a versgyűjtemény megjelenése idején, hanem valamivel később került a könyvbe.

És a névtévesztésnek is megvan az oka, valamint az analógiája. Az igencsak kiterjedt és szétágazó Pollacsek/Pollatschek/Pollatsek stb./Polányi családnak József Attila adatolhatóan a Pollacsek/Polányi ágával volt a legközelebbi kapcsolatban.

Tudható, hogy Polányi Cecil, azaz „Cecil mama” művész-értelmiségi szalonjában (Ferenciek tere 9.) többször megfordult. A szalon mindig is ellenkulturális bázis volt; ahogy a század első évtizedeiben Cecil mama „a magyar szellemi progresszió színe-javát látta vendégül”, s ekkor „ide járt többek közt Szabó Ervin, Jászi Oszkár, Lukács György, Balázs Béla, Lesznai Anna és még sokan”, úgy később „a legfiatalabb József Attiláig és Illyés Gyuláig csaknem minden baloldali író, művész és tudós eljárt, sőt az időnként hazalátogató emigránsokat, mint Mannheim Károlyt is ott találjuk a vendégek közt” (Vezér Erzsébet: A Polányi család. In: Írástudó nemzedékek. A Polányi család története dokumentumokban. Szerk. V. E. Bp., 1986. 5–15., azon belül: 8., 10.). Cecil mama férjezett nevén pedig Pollacsek Mihályné (született Cecilia Wohl; 1862–1939) volt. Az ő gyerekei magyarosították nevüket Polányira (pl. az emigrált és világhírűvé lett Károly és Mihály). És ebbe a családba tartozott, a következő generációban, Cecil mama unokái közül az a két hölgy, akinek József Attila adott a Döntsd a tőkét kötetből: „Polányi Eszternek és Verának igaz szeretettel. Bp. 1931. márc. 30. József Attila” (Kat. 2063.).

Bizonyosan a Pollacsek névalak ilyetén közelsége miatt téveszthette el a költő Pollatschek Lili (a későbbi Bródy Lili festőnő) nevét is egy Nincsen apám se anyám-dedikációban: „Pollacsek Lilinek / szeretettel. / Pest, 1929. febr. 21. / József Attila” (Kriszt 52/147.); itt a helyesen írt tulajdonosi névbejegyzés bizonyítja a címzett személyét és a tévesztést.

A Döntsd a tőkét, ne siránkozz József Attila negyedik verseskötete volt. A per és az elkobzás miatt egyébként is ritka darab, árveréseken ritkán szerepel. Dedikált példánya természetesen még ritkábban. Jelen darab pedig egy fontos történelmi-társadalmi-politikai eseményhez kapcsolódik. A kutatás nem ismerte eddig.

 Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány, feliratozott címfedéllel, feliratozás nélküli, könyvtesttől kissé elvált könyvgerinccel, üres hátlappal, tiszta belívekkel, megőrzött állapotban. (A kötet könyvészeti javításon nem esett át; felelt állapotában került a kínálatba.)

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.