Maderspach Viktor: Havasi vadászataim

Előszó

Szomorú kötelességet kell teljesítenem. Megígértem, hogy leghűségesebb jóbarátom és munkatársam készülő új könyve elé bevezető sorokat írok. Akkor még nem sejthettem, hogy a megígért előszó posthumus munka élére kerül. Könyvét megírta, sajtó alá rendezte, a nyomda el is készült vele, csak az utolsó ívek korrigálásában akadályozta meg a hálál a nagynevű szerzőt. Nem sejthettem, hogy ez lesz az utolsó alkotása, hiszen a havasok hősének oly sok érdekes élménye, küzdelmes életének rengeteg tapasztalata, megfigyelése vári még feldolgozásra. Csodálatos munkabírása még sok értékkel gazdagította volna a magyar vadászirodalmat, aminthogy hazájának is nagy szolgálatot tehetett volna éppen most, amikor minden derék fiának önfeláldozó áldozatára van szüksége. Ezt az áldozatkészséget Maderspach Viktor a magyar szabadságért vértanúságot szenvedett őseitől kapta örökségül. Ezen örökséget őrizte utolsó percéig, a magyar szabadság hőseinek tüze égett vérében. Mindig törhetetlen reménnyel az integer Magyarországról álmodott s amikor azt hitte, hogy ennek megvalósításában rá is szüksége van a hazának, azonnal és önként vállalkozott a legveszedelmesebb feladatokra is. Ez is lett a végzete. A hősök tragédiáját 6 is végigszenvedte. Ősi nagy birtokától megfosztva földönfutó módjára küzdött, dolgozott tovább törhetetlen erővel, talán az a soha el nem halványuló reménység tüzelte, hogy visszatérhet még oda, szabadon, imádott havasai közé. Vissza