Ányos László: Hazárdjátékok és kártyacsalások

Előszó

Könyvecskémnek megirása annyira kényes dolog volt, hogy szinte szükségességét érezem annak, hogy pár sorban kimagyarázzam magamat. Első sorban is minden tévedés kikerülése végett megjegyzem, hogy felőlem az egész ország casinói és egyébb intelligens közönsége igen jól tudja, hogy velem kártyázni lehetetlenség, még pedig nem azért, mert én nem játszom, sem azért mintha őrületes szerencsém volna, hanem azon egyszerü okból, mert bármely ujonnan felbontott játszma kártyát a harmadik kiosztás után három lépés távolságból is fölismerem a hátlapjairól. - Ha pedig oly szerencsétlenül jönnek egyszer-másszor a lap, hogy még ennek a rettenetes előnynek daczára is egy-egy tétel elveszőben volna, akkor oly szédületes gyorsasággal könnyedséggel - ujjaimnak egy játszi mozdulatával tudok operálni, hogy azt nemcsak a partnerem nem veszi észre, de állhat, ülhet előttem, mellettem, mögöttem szakértő (de tisztességes) játékosokból álló kibicz csapat, az sem képes leleplezni. Vissza