Tersánszky Józsi Jenő: Egy ceruza története (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből: Alázatos szolgájuk! Jónapot kívánok. Én egy Ceruza vagyok. Ha dicsekedni akarnék, mindjárt azzal kezdhetném, hogy az összes író-, karcoló-, rajzolószerszámok közt Én vagyok a leghétpróbásabb nemes. Én származom legegyenesebb ágon attól a szerszámtól, amely elsőnek rögzítette meg az emberi gondolatot. Az Én egyenes ősöm az a szerszám, amivel az őskor művésze, vagy költője a barlang falára karcolta képekben törzse hőskölteményeit. Na és aztán a szumir és az azt követő eufrátvölgyi kő- és tégla-könyvtáraknak szerzői szintén az Én ősömmel csinálták föl jegyzéseiket. Ugyancsak a római viasztáblák nevezetes stílusa és aztán az író-ón és mit tudom még micsoda író-, karcolószerszámok mind az Én egyenes elődöm. Persze ezek a szegény őseim már régen nem íróeszközök, hanem múzeumi tárgyak. Hiába! Mulandóság a világ sorja. Népek, fajok, szokások, eszközök fölbukkannak az időben és eltűnnek az időben. Vissza

Fülszöveg

Tersánszky Józsi Jenő mondja új regényéről: „Ragyogó dolog a villany. De ha rövidzárlat van, vagy hosszabb defekt a világításban, akkor elővesszük a régi jó gyertyát, lámpát, mécsest. Nem oly rég éltük át ezt a helyzetet. Az írógépek, töltőtollak korában is így tartja meg divatjamúlt, de néha nélkülözhetetlen szerepét a ceruza. Ő a legkezdetlegesebb, de legbiztosabb megrögzítője a gondolatnak. Egy-egy melegében odavetett jegyzet néha többet fejez ki, mint kötetek. a ceruza ilyen jegyzetekkel mesél az első világháborúnak, sőt eddig a hadtörténelemnek is legvéresebb csatájáról, a piavei csatáról, ami az osztrák-magyar monarchia összeomlott. Az előzményeket is, a következményeket is papírra veti a ceruza. És mindazokat a lelkeket ábrázolja, akik vele írnak és amit írnak vele. Ezt tartalmazza a regény. A hadiszállító kezéből a tűzvonalban harcoló hős öccse, a parancsnokság több tisztje, a baka az első vonalban, a szerelmes olasz lány, a harctérre került író és a többi meg a többi kezébe kerül a ceruza, míg elfaragják" Kémkedések, zsákmányolások, szerelmi kalandok, panamák, kártyajátszmák, mulatságos alakok és sorsok tarkítják a véres történetet, melynek vége: Finis Austriae. Tersánszky J. Jenő kiemelkedő alkotása ez a könyv: a nagy téma és az elbűvölő humor találkozása. Vissza