Kleiner Endre, Dr.: A sárga billegető Magyarországon előforduló fajtái

Előszó

Az utolsó évtizedekben világszerte nagy lendületet vett a madárrendszertanban egyes területek fajtáinak, az u. n. földrajzi rasszoknak a vizsgálata. A kutatók a régebbi faj és alfaj tanulmányozása helyett, amelynek elhatárolása legtöbbször szubjektiv véleményen alapult, a földrajzi fajták vagy rasszok tanulmányozásába fogtak. A földrajzi fajtát Rensch így definiálja: "A földrajzi fajta egymásközt korlátlanúl termékeny, morfológiailag azonos, vagy csak egyéni, ökológiai vagy évszaki variálás keretein belűl különböző egyedek összesége, amelyeknek jellemző bélyegei öröklékenyek és amelyeknek elterjedési területén ugyanannak a fajtakörnek más földrajzi fajtája nem él. A földrajzi fajta a szomszédos fajtába egyenletesen megy át, avagy csak olyan csekély morfológiai különbségek választják el, hogy a fajták egymásból való közvetlen törzsfejlődéstani eredete feltételezhető". Látjuk tehát, hogy a földrajzi rasszok elhatárolásában a morfológiai különbségeken kívül a lakóhelynek is döntő jelentősége van. Az állatot a maga egészében kell szemügyre venni, a külső és belső morfológiai jegyekkel egyenértékűek az állat életmódjába, biotópjában és főleg a földrajzi elterjedésében lévő jellegzetességek. Minden egyes jegy igen nagy variálásnak van kitéve, tehát a legbiztosabb támpontot az a vizsgálat szolgáltatja, amely rámutat arra, hogy egy területen belűl milyen mértékű lehet a variális. Vissza