Aczél Gáspár: A szabadkőművesség titkai

Előszó

A kielégítetlen kíváncsiság után keletkező boszszankodás érzetével fogja letenni e munkát az, aki azzal a reménnyel lapozta át, hogy benne a szabadkőművesség titokzatosnak hirdetett misztériumai, rejtett titkai és törekvései léleplezését fogja találni. Ami nincsen, azt nem lehet leleplezni sem; már pedig a szabadkőművesség rég megszűnt hét pecséttel lezárt titok lenni még a be nemavatottak előtt is, nem ahogy az egyesülési jog törvény által megállapított keretein belől, az állam és a társadalom ellenőrző hatásköre alól magát kivonva, titkok letéteményese, rejtett célok, az állami és társadalmi rendre nézve veszélyes törekvések istápolója lehetne. Az, ami a szabadkőművességben ma titokszerűnek nevezhető, nem egyéb ártatlan, hangulatot kelteni hivatott, rituális formalizmusnál s még ártatlanabb szimbolizmusnál, ami lényeget nem takar, célokat nem fejez ki, hanem inkább is kegyeletes tradíciókat ápol a szövetség bégi munkásainak és történetének hálás emlékezésre méltó eseményeiről. Az a pár jel és szó, amelyről a világ szabadkőművesei mindenhol egymásra ismernek s ez alapon egymással, bizalmasok közt szokásos módon tárgyalnak kulturális és humánitárius kérdéseket, titoknak legfeljebb annyiban minősíthető, amennyiben például vallásfelekezetek vagy politikai pártok tagjai a hitvallástételek, vagy politikai elvek azonossága mellett bárhol is szellemi közösségben állóknak ismerik el egymást s mint ilyenek, meghittebben cserélnek eszméket. Vissza