Dugonics András: Ulissesnek, ama' híres, és nevezetes görög királynak csudálatos történetei

Előszó

Elö-beszéd Ádám édes öcsémhez. Midön én Ulisses' Történeteinek meg-magyarázásához leg-elsöben-is kezdettem, nem más vala ezen fel-vett munkámnak czéllya, hanem, hogy ezen nevezetes dolognak palástya alatt én édes Atyámnak az Anyámhoz igaz szeretetét, és tökélletes hivségét néminémü-képpen le-ábrázolhassam. Ezen Atyai hírt, és nevet ki-terjeszteni, és öregbíteni kévánó indúlatom, és iparkodásom olly' kellemetesnek, olly' gyönyörüségesnek tette e' munkámat, hogy, mivel azon édes Atyámnak, a'-ki én hozzám különös szeretettel viseltetett, 's-kinek kedvéjért fogtam volt e' magyar verseimhez, eleven képe szünetlen szemeim elött forgana, 's-mint-egy szárnyat-is adna munkálódó tollamnak, semmi terhemet nem érzettem, 's-ezen fel-vett munkámnak üzésében semmi nehézségemet nem tapasztaltam. Vissza

Fülszöveg

Mellyeket A' magyar versekben gyönyörködöknek, 's-egygyütt a' tiszteletes Régiségben történt dolgokat örömest olvasóknak kedvekért már ennek-elötte magyar versekbe foglalt, 's-most ujjonnan megjobbítván ki-bocsátott Dugonics András, Kegyes Oskola-beli Szerzetes Pap; a' Józan, 's-egyszer-'s-mind a' Természeti Tudományoknak Oktatója; a' Budai Tanúlmányoknak Királyi Mindenségében a' Tudákosságnak Királyi Tanitója; 's-a' Tanúltaknak egygyik Tagja; a' Jeles Természeti Karnak e'-kor-beli Tekintetes Rend-Tartója. Vissza