Jánosy István: Magyar Szárnyak 1941. december 1.

Előszó

Légiháború 1941 október 25-től, november 25-ig Mi a helyzet a keleti arcvonalon a Szovjet elleni háború ötödik hónapjában? Az október elsején megindult német támadás hol fog megállani f Milyen befolyással lesz a tél a hadműveletek további folytatása szempontjából? Főleg ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a szövetséges, de még inkább a Szovjetért aggódó ellenséges sajtó és rádió a tél küszöbén. Északon a német és finn csapatok láthatólag az orosz északi szárny pillérét képező Murmansk kikötő és az onnan utánpótlás szempontjából fontos vasút újonnan kiépített Archangelsk felé vezető elágazását akarják birtokba venni. A Szovjet számára rendkívül fontos ez az összekötővonal, aminek felhasználásánál az amerikai és angol segítség ha nem is nagy kiméretben, de mégis eljut Vologdán át a szovjet hadvezetőséghez. Az északi szárnyon folytatva: a finn csapatok kikapcsolása, a finnekhez juttatott U. S. A. jegyzék segítségével sem sikerült. Északról nem fog szűnni a nyomás. Az arcvonal mögé került körülzárt Szentpétervár helyőrsége kétségbeesett kitörési kísérleteinek sorozatos visszaverése mellett a várostól délre levő nagyobb német erők keleti irányban megmozdultak. Elfoglalták az Archangelsk-Murmansk és Vologda felől Szentpétervár-hoz vezető vasútvonal csomópontját Wolchowrag-ot, sőt előretörtek egész Tichwin-ig. A német erőknek ez a támadása Vologda vasúti csomópont felé irányul, amelynek birtokában az Archangelsk-felől délre vezető vasútvonal teljesen elszigetelődik és az utánpótlás északi ütőerének átmetszésével a szovjet remények 33%-a megsemmisül. Vissza