Balás-Piry László, Dr.: Hitler művészei

Előszó

Idegen ország kultúréletét még abban az esetben is nehéz megismerni, ha a nemzet hosszú évtizedes belső nyugalmi állapotban él és állami, társadalmi, gazdasági, valamint kulturális berendezkedései több évtizedes zavartalan fejlődés: és bevált gyakorlat alapján működnek. Mennyivel nagyobb nehézséget okoz egy olyan országnak a tanulmányozása, ahol minden új alapokra van fektetve. Bár a mai Németországban a kultúrális élet nagy vonalakban tisztán van kijelölve, mégis a problémák megoldása annyira esetleges, hogy megismerésük nem kis nehézséget okoz. A történelmi események és az idő rövidsége megakadályozták a szervezetek végleges formába öntését. A birodalomhoz gyors egymásutánban visszacsatolt német nyelvterületek, majd a háború megnehezítette a gyakorlaton alapuló szervezetek tartós kikristályosodását. Többször előfordul, hogy a külföldi szemlélő hosszú hetek munkájával megismer egy szervezetet és röviddel utána már egészen más beosztást és munkarendet talál a helyén. Az egyes szervezetek még nem szilárdultak meg, még mozgásban vannak, mert nem az életet igazítják a rendszerhez, hanem a rendszer alkalmazkodik az élet követelményeihez. Amikor hosszú évek előtanulmányai után több mint egy évig éltem Németországban, sokszor tapasztalhattam a fenti jelenséget. A művészeti kamarák tanulmányozásakor például, az egyik vezető tisztviselőtől a kamara szabályzatára és fölépítésére vonatkozó kiadványt kértem, ötkötetes munkát nyomott a kezembe, de mosolyogva hozzáfűzte, hogy azóta már sok minden másként alakult és a rendelkezéseknek egy része elavult. Ugyancsak a művészeti kamarával kapcsolatban figyelhettem meg, hogy a vezetők a fölmerülő problémákat az élet-parancsolta lehetőségek szerint oldják meg, intézik el és nem kötik magukat a könyvekben lefektetett szabályokhoz. Ez a jelenség végigvonul az egész német életen, legjobb bizonyítékául annak, hogy a hatalmas arányú és minden részletre kiterjedő organizációk nem megkövült intézmények és nem öncélúak, hanem mozgékonyan idomulnak a gyorsan pergő élethez. Az érdeklődő idegen a tájékozódás reményében mohón veti rá magát a tudományos köntösben megjelenő művészeti könyvekre, örömmel kap a nyomdaszagú propaganda kiadványok után és lankadatlan szorgalommal lapozgatja a kétségbeejtőn sok folyóirat végetérni nem akaró évfolyamait. A meglepően gyors ütemben készülő művek nem annyira tartalmukkal, mint inkább bőséges fényképanyagukkal tesznek jó szolgálatot a kutatásnak. Tartalmilag ezek az irodalmi munkák nagy általánosságban mozognak és inkább ismertetik, semmint bírálják az eddigi művészeti eredményeket és célkitűzéseket. A „szent elfogultság" alól csak nagyon kevesen tudják a szerzők közül magukat kivonni és így az elfogulatlan szemléletre törekvő arra kényszerül, hogy félre tegye a szép kiadványokat és az olvasás kényelmét feladva, az önálló kutatás nehézségekkel teli útján igyekezzen szembe találkozni az Igazsággal. Vissza