Mollináry Gizella: Az isten hallgat

Előszó

Részlet a könyvből: "Az egyszerű emberek ösztönös kételkedésükkel azt mondják: csak azt hiszem, amit a két szememmel látok. Ebből is nyilvánvaló, hogy nem az egészséges egyszerű emberek és elmék érzik és értik meg a dolgokat, hanem azok a vipera-érzékenységgel áldottak vagy vertek, kiknek egy kerékkel több vagy kevesebb van a fejükben. A tudósok, az elméletek körlovasai, csillagjósok, vajákosok, garabonciások és a költők. Ezek hiába látnak valamit a tulajdon két szemükkel, megérinthetik, belészagolhatnak mint valami tépés alatti sebbe és mégsem hiszik el, hogy ez a valóság, a világ, melyet tulajdon kezük érint és szemük lát -, hanem készpénznek veszik zavaros, félénk, sötét, a dolgoktól visszarettenő sejtelmüket és elképzelésüket. Kívül mi is megéltük a békét. Állítólag olyan visszavonhatatlanul komoly béke volt, hogy az egész világ mámorban úszott tőle. De akár úgy volt igaz, ahogy ide híre hullott, hogy nyugaton mámorban úsztak tőle, avagy úgy volt igaz: ahogy mi tapasztaltuk, hogy csupa békéből költözködni kezdtek tőle a milliók az évszázadokon át megszokott rögeikről s hantjaik mellől, mert csupa békességből most már másoké lesz az a darab föld, amit eddig mi laktunk be a világból..." Vissza