Kovács Antal: A méhtenyésztés

Előszó

A méhtenyésztés egyike a legkellemesebb s leghasznosabb gazdasági mellékfoglalkozásoknak. A méhtenyésztés célja a méhek útján minél több mézet és viaszt nyerni, melyeket azok a virágokból gyűjtött nedvekből és virágporból saját testökben készítenek. A viaszból felépítik lakásaikban a sejtekből álló lépeket, a mézet pedig mint tartaléktáplálékot a sejtekbe rakják le, egyrészt azért, hogy télen és kora tavaszszal, midőn virágok nincsenek, vagy nyáron és esős időben mikor ki nem repülhetnek, legyen miből táplálkozniok, másrészt azért, hogy legyen mivel fiaikat etessék és fölnevelhessék. A méz fölöslegét a lépekből való kicsurgatás vagy pörgetés által, a viaszt pedig az időről-időre összegyűjtött kisebb-nagyobb viaszdarabok, az üres és régi - 4-5 éves - lépekből való kiolvasztás által nyerjük. A méz legízletesebb és legtáplálóbb eledeleink közé tartozik, melyet ezenkívül még gyógyításra, méhsör és mézecet készítésre is használunk, a viaszt pedig viaszgyertyák, tapaszok készítésére és más ipari célokra használjuk. A méz és viasz ennélfogva értékes anyagok, arra kell tehát törekednünk, hogy minél többet termeljünk, hogy a háztartásunkban föl nem használt fölösleg eladása által egyéb szükségleteink födözésére pénzt is kaphassunk. Vissza