Aukciós tétel adatai
Budapest, 1944, Magyar Élet Könyvkiadó (Pesti Lloyd-Nyomda, Budapest), 521 p. + [4] p. + XLV. t.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Népkönyvtár c. sorozat No: 4. sz. A honfoglaló magyar nép élete. Írta László Gyula. Előlapon tollal beírt tul. névbeírás látható.
A címlapon a szerző, László Gyula történész, régész, képzőművész, egyetemi tanár dedikációja olvasható: "Szeretettel 1981.II.19. László Gyula".
Szövegközti két kihajtható képtáblával, számos rajzzal, képpel és a kötet végén I-XLV. számozott képanyaggal ellátott kötet. A könyvet a Pesti Lloyd-Nyomda nyomtatta Budapesten.
"Ezt a kötetet életem nagy eseményének tartom. Leírtam és megmutattam benne sok mindent, amit úgy éreztem hogy el kell hogy mondjak, le kell hogy írjak" - vélekedett művéről László Gyula. A könyv lapjainak alsó része nedvességfoltos, hullámos, a kötéstáblák alsó része az ázás miatt elszíneződött.
Kiadói egészvászon kötés feliratozatlan címfedéllel és könyvgerinccel, mintázott kiadói előzéklappal, ázásnyomos belívekkel, hiánytalan állapotban.
Előszó
Részlet a kötetből:
A kutatás feladatai és nehézségei
Ez a könyv a magyar nép életének egyik válságos szakaszáról íródott. Népkönyvnek szántam, s éppen ezért nagyon megmértem minden mondatát. Célom az volt, hogy megmutassam népünknek az egykori nyers valóságot: íme, így élt ezelőtt ezer évvel a magyar pásztorember, a kétkezi munkás, a földmíves, íme, ilyen volt a család élete, lakása, munkája, étkezése, földje s állatállománya, s íme, ilyen volt halála és a mindenségről alkotott hite. Ezt a célt csak részben tudtam elérni. Amit ebben a könyvben megírtam, az nem egy ember munkája, nemcsak az én munkám, hanem egy népé s a belőle elindult, de örökké rá figyelmező fiaié. Nem is egyik napról a másikra íródott, hanem sok kutató lassú munkájával terebélyesedett, s tudásunk javarészét éppen attól kaptuk, akiről e könyv szól: a magyar néptől. Az, aki ezt a munkát elolvassa, látni fogja, hogy a kutatás még nincsen befejezve, szinte azt mondhatnók, hogy sokkal több az, amit nem tudunk, mint amit sejtünk, vagy éppenséggel biztosan állíthatunk. Mégis vagyunk már annyira, hogy megkísérelhetünk egy számadást. Ezzel a számadással nem csupán az volt a célom, hogy az egykori élet sokrétűségét megmutassam, hanem azt is meg akartam mutatni, hogy miképpen dolgozunk, hogyan érünk el a tudományos kutatásban olyan eredményeket, amelyekre rámondhatjuk, hogy végre megtaláltuk az egykori valóság egy darabját.
Vissza