Szabó Pál: A nagy temető (dedikált példány)
Történelmi regény
Szerző
Szabó Pál
Misztótfalusi
Kiadói félvászon kötés
, 490 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
19 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2018-02-25 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], é.n., Misztótfalusi Kiadó (Ált. Nyomda és Grafikai Intézet Rt., Budapest), 490 p. + [6] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A nagy temető. Történelmi regény. Írta Szabó Pál.
A címlapon a szerző, Szabó Pál író dedikációja olvasható: "Ezt a könyvet ajándékozta a soroksári Nemzeti Parasztpárt könyvtárának Szabó Pál Budapest, 1947 május hó." A Nemzeti Parasztpárt Szerkesztőségének tul. körbélyegzésével ellátott példány.
A kötetet nyomtatta az Általános Nyomda és Grafikai Intézet Rt. Budapesten.
A szerző regényíró, politikus és elbeszélő ebben a könyvében a Dózsa György parasztfelkelésének villámló korszakát idézi fel nagy megjelenítő erővel. Az író határozott és szuggesztív képekkel ábrázolja a parasztfelkelést megelőző közállapotokat, az adókkal megnyomorított jobbágyság iszonyú kiszolgáltatottságát s az erdélyi Dózsa György konok küzdelmét a megzsarolt nép védelmében.
Kiadói félvászon kötésben lévő kötet illusztrált, feliratozott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, felső lapél-színezéssel, hiánytalan állapotban.
Előszó
Részlet a könyvből:
Szekerek kotyogtak keresztül a Küküllő hídján Medgyes városa felé. Vásár volt.
A felkelő nap sárgára festette a havasokat, - szél lesz - mondotta egy ember a másiknak s...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Szekerek kotyogtak keresztül a Küküllő hídján Medgyes városa felé. Vásár volt.
A felkelő nap sárgára festette a havasokat, - szél lesz - mondotta egy ember a másiknak s mintha máris fúna, összébb húzta magán a gubát.
A korábban érkezők odahúzódtak a vársánc melletti gerendapalánk mellé, beszélgettek s közben feltekintgettek a nap felé. Beljebb a piacon a kereskedők gyékényabroszaikat teregették, voltak, akik sátort vertek, de legtöbbje csak kiterítette gyékényét a puszta kőre. A posztófélét is szászok árulták leginkább, meg az örmények, meg az izmaeliták. Mintha száz malomkőre járna, áruikat egyszerre kínálták, mondták, hadarták.
Az oláhság is lejött a hegyekből, kecskét árultak leginkább, mert egyéb jószágnak még nem jött el a vásári ideje.
A székelység gabonát árult jobbadán, de nagyon leesett az ára. Káromkodva kongatták hát a vékát a szekér oldalán. Szidták a szászokat a posztó miatt, az oláhokat a satnya kecskék miatt. Nem adnak a búzáért semmit.
Vissza
Tartalom
Az örök kereszt 5
Rebeka 62
Földi és égi rendek 91
Aki bírja, marja 113
Parázs a hamu alatt 151
Szemet szemért 169
Asszonyok, templomok 197
Tojástánc 234
Királyok, krónikák 265
Délibáb 291
Dicséret, dicsőség 311
A vörös kereszt 357
Rettenetes nékünk bajvívásunk 415
A nagy temető 451
Az utolsó nyílvesszők 475
Vissza