Bársony István: Vig világ
Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából/Huszonöt műmelléklettel
Szerző
Bársony István
Grafikus
Neogrády Antal
Garai Ákos
Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T.
(Budapest)
Kiadói festett, aranyozott egészvászon kötés
, 149 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
31 cm x 23 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2017-12-17 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1937], Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása és nyomása, [2] p. + 149 p. + [1] p. + 25 t.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Víg világ. Mulattató történetek, kalandok, adomák a vadász-, erdész- és gazdaéletből, a falu és a puszta világából. A szerző egészalakos címképével ellátott kötet.
25 hártyapapírral védett, fekete-fehér műmelléklettel és szövegközti fekete-fehér ábrákkal gazdagon illusztrált kötet. Kiadta és nyomtatta az Athenaeum R. Társulat könyvnyomdája Budapesten.
Kiadói egészvászon kötés festett, aranyozott, alakos-ábrás, feliratozott címfedéllel, aranyozott, levélmintás előzéklappal, szép, tiszta belívekkel, színezett (piros) lapélekkel, állatalakos, stilizált keretes hátlappal a nyomda feltüntetésével, megkímélt, megőrzött, szép állapotban.
Előszó
Részlet a könyvből:
A BALÁZSI RÉTEN.
Egy nagy csapat vadrucza szállt ki a balázsi rét egyik tavából, nem meszszire a Kurjantótól.
Gyönyörű tökeruczák voltak, nehézkes röpüléssel fordultak...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A BALÁZSI RÉTEN.
Egy nagy csapat vadrucza szállt ki a balázsi rét egyik tavából, nem meszszire a Kurjantótól.
Gyönyörű tökeruczák voltak, nehézkes röpüléssel fordultak egyet a tiszta levegőben, azután leereszkedtek nagy lomhán a tóra. Afféle reggeli sétaröpködés volt az.
Pál úr megállott s szívrehatóan nézett rám. Ez volt a tekintetében: »Ugyan, ne hagyjuk már itt szegényeket!« Már mint a ruczákat. Pál úrnak tudniillik szenvedélye a rucza. Nincs őneki egyéb érdemes vad ezen a világon. Ha egy vadkacsa száz öl magasan átvált fölötte, ö megösmeri kedves madarát a lába mellett elúszó árnyékról s szerelmes vágyakozással pislant fel rá. Neki az az élet legigazibb boldogsága, ha egy jó lövéssel lekaphatja az előtte felszálló ruczát s hallja, mekkorát czuppan a nagy kövér madár, amint a lápi sáron elvágódik.
- Elmennék »keríteni«, - szól Pál úr tétovázva; attól tart. hogy hátha leszavazom.
- Teljék kedve, Pál úr.
Emberem elindul, én meg beállok a káka közé, a térdig érő sűrű iszapba. Amíg odaérek, egyik sárszalonka a másik után csap fel előlem s szortyogó hangját hallatva villan beljebb. Most irgalom adatik nekik; egy korai lövés elzavarná a Pál úr ruczáit.
Ott megy a derék férfiú a domb alatt, a sás-zóna szélén.
Termete hajlott de annál ruganyosabb a lépése: ahhoz szokott, hogy reggeltől estig járja a zsombikot.
Vissza
Tartalom
A balázsi réten | 1 |
Jó barátok | 7 |
Borbolya ruczázik | 13 |
Borbolya vadkanlesen | 18 |
A báti kerülő | 24 |
Egy kis pusztázás | 29 |
Szűzdohány-história | 34 |
Egy juhász, egy gulyás, meg egy bunyó | 39 |
Estétől hajnalig | 44 |
Az elválhatatlanok | 50 |
Nero hőstettei | 56 |
Az átokházi pusztán | 65 |
Az a kutya Vrinyák | 70 |
Boldog viszontlátás | 75 |
Hektor | 81 |
Róka a körben | 87 |
Jókedvű erdész, roszszkedvű pap | 94 |
More, Csicsóné, Ácsi, Tanti | 100 |
Hortobágyi képek | 106 |
Grus | 113 |
Boszszúálló róka | 119 |
A páter Dukai vaddisznója | 125 |
Februárius éj | 130 |
A tilalmasban | 136 |
A tanuságtétel | 142 |
Vissza