Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Vers és napló. Írta: Károlyi Amy.
Előlapon a szerző névre szóló, tollal beírt, dátumozott, aláírt dedikációjával Keres Emil színművész részére: "Keres Emilnek szeretettel küldi Károlyi Amy 1981. június 30."
Károlyi Amy filozofikus, érzékeny lírai elmélkedései betekintést engednek egy világ mögötti, kevésbé ismert rejteki világba.
Kiadói egészvászon kötés aranyozott szövegtáblával ellátott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, tiszta oldalakkal, feliratozott, fülszöveges, a költőnő fényképével ellátott kiadói borítófedélben.
Fülszöveg
Eliotot idézve egy helyütt e kötetben, Károlyi Amy a "vasárnapi költőség" veszélyére figyelmeztet: a berozsdásodás veszélyére. Viszont az, aki éber érzékszervekkel, minden neszre, szóra, látványra, álomra nyitottan éli minden napját és éjszakáját, vagyis költőként él, többel telítődik mint amennyit költészete magába szívhat. Ezt a többletet - vagy egyszerűen mást - komponálta a költő e tizenkét fejezetből - vagy ciklusból - álló verses naplóba. A műfajt - a lírai kollázst - a Kulcslyuk-líra közreadásakor tapasztalta ki. De amíg annak a kötetnek ihletője az élete-munkája során kezébe sodródott régi könyvek, iratok, naplók, feljegyzések felszikrázó mondatainak és sorainak megmentése volt, ezeket helyezte gondosan olyan kontextusba, hogy időtlenné váljanak, amint időtlenné váltak ott a jelen pillanatai is; ebben az új kötetben a friss, a mindennapi élet - az elmúlt években tett utazások, fordítói kalandok, baráti találkozások, a reggel fényben megelevenedő ház vagy egy kép, a környezet mozgásai, az emlékezet mozgása szolgáltatta az anyagot. Utazás Erdélyben, Amerikában, Emily Dickinson bensőséges megismerése a verseinek fordítása közben, Kondor Béla, Ország Lili elsiratása, esszé Barcsayról, s esszé egy asszonyról - az anyjáról -, aki művészi hivatását feláldozta asszonyiságáért, vagy portré Bialoszewski lengyel költőről, vagy portré a kamasz Weöres Sándorról régi, diákkori levelek alapján - így kezdődhetnék a Vers és napló tematikus ismertetése. Csakhogy ez kissé félre is vezethetné az olvasót, mert e kötetben a nagyobb, szigetenként kiemelkedő témákat is körülölelik, körülhullámozzák az irónia, a derű, a nyugalom és a megrendülés futó percei.
Maga a költő így jellemzi új vállalkozását: "Vajon rokona-e a Vers és napló, vagy éppen egyenes folytatása a Kulcslyuk-lírá-nak? Igen is meg nem is. Valóban rokon a szerkezetük, ahogy testvérek csontszerkezete is hasonlít egymásra. De más izomzat és más hús fedi a csontokat.
A Kulcslyuk-líra montázs-szövevény, a Vers és napló pedig leginkább első személyben beszél, és ritkán idéz. Foglalkozik a művészi alkotás módjával, irodalom és élet kapcsolatával, érdekli a miből mi lesz, vagy mi lehetett volna. Beszél a szenvedélyről, az azonosulásról, mely hitelessé teszi a műfordítást, a költői morálról, mely megvalósítja a neki elrendelt pillanatot. Beszél a költészet Senki Földjéről, és újra és újra a mű talajáról, a valóságról. Az akaratlan költőiségről, mit létre hoz egy szituáció, két egymásnak sarkított vélemény, gyermeki észjárás, öregek tapasztalata, szóval a mindennapok megrendítő költészete.
S ami mindennél fontosabb, a reflektorszerű ráismerésről, hogy mire van szüksége a világnak és teremtményeinek.
Emberi érintésre, simogatásra. Erre a gyulafehérvári koronázótemplom bejáratának két kőoroszlánja ébresztett rá. Az egyik kerek, kisgyerek arccal kínálta a fejét, hogy simogassam. Ez hát a teremtett világ kulcshelyzete. Élők és holtak s az élettelen anyag is (ugyan ki mondhatná, hogy élettelen?) kínálja magát, hogy érintsük meg, hogy simogassuk. »Két ujjal téptem, lepke alól« - írtam ifjúkoromban a kék virágról. A mozdulat pontos, óvatos és gyöngéd, különben elszáll a lepke, a dolgok lelke. De tud a mozdulat ostor-csípős is lenni, ha kártékonyat, komiszat fricskáz le élőkről és holtakról, szavakról és tettekről."
Vissza