Aukciós tétel adatai
[Budapest], Hungária Könyvkiadó kiadása (Hungária Rt. Nyomdája, Budapest), 304 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány.Első kiadás. A szemtanú naplója. Írta: Török Sándor.
Címlapon lévő dedikáció szövege: "Az 1941-es könyvnapon szeretettel adja: Török Sándor." Az előzéklap belső oldalán egyszínű, romantikus képvilágú, tollal aláírt Ex-Libris-szel.
A szerző ismert antropozófus, író, műfordító, újságíró. Több műfajban is termékeny és sikeres író. A háború alatt a Zsidó Tanácsban a konvertiták képviselője, majd az 1944-ben alakult Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. 1950-60-as években a Család és Iskola című folyóirat felelős szerkesztőjeként tevékenykedett.
Kiadói félvászon kötés famintázatú fed- és hátlappal, kopott aranyozott feliratozású könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
Előszó
Részlet a könyvből:
Adatok az emberhez
Szemtanuk vagyunk ismét, nem hagynak nyugodni a nyugtalan idők. Alig lélegzünk egyet-kettőt s embervoltunk már megint erősen így tagozódik: nemzedék,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Adatok az emberhez
Szemtanuk vagyunk ismét, nem hagynak nyugodni a nyugtalan idők. Alig lélegzünk egyet-kettőt s embervoltunk már megint erősen így tagozódik: nemzedék, korosztály. Elvégzendő munkánk: feladat, sőt teljesítmény. Az esztendők, amikben élünk: korszak. Az állapot: helyzetté kúszálódik, mint ilyen többé-kevésbé állandósul, s már ismét és ismét kortársak vagyunk, "részesei a nagy időknek". Íme, csupa dűlt betű és idézőjel, amit úgy utálok, de használnom kell, mert világunk most dűltbetűs és idézőjeles és én engedelmesen hozzátartozom koromhoz.
Szemtanu vagyok s, mint mindig, ha az idők elsúlyosodnak, fokozottabban érzem a lerombolhatatlan közösséget, családommal, az emberiséggel. És körülnézek a familiában: ki mit csinál a nagy időkben, a maga kis életével, mint végzi a föladatét, általában, hogyan kortárskodik? Magam az elején még kissé kóvályogtam, szédültem, egy kicsit kapkodtam - a mesterségemben is - kapkodtam úgy, ahogyan kapkodott az orvos is, meg az asztalos is. Bizonnyal voltak mostanában olyan napok, hogy az orvos későbben kezdte a rendelőórát s az asztalos hümmögött a deszkái és szerszámai között: most csináljam tovább ezt a szekrényt? ... Ez így van a zökkenőknél. De az orvos aztán ismét pontosan kezdi a rendelőórát, az asztalos befejezi a szekrényt és így magam is folytatom a munkát, ott, ahol abbahagytam
Vissza